Győzelemmel felérő vereség?!

Szerda délután játszotta a csoportelsőségért vívott, legnehezebb találkozót a magyar férfi vízilabda-válogatott. A fiúk fél kettőkor kezdték meg a cseljabinszki döntő visszavágóját a barcelonai Bernat Picornell uszodában.

A szerbek elleni mérkőzés teljesen más hangulatú volt, mint amilyet a kínaiak ellen láthattunk. Míg az első találkozó, a magabiztos fölényünknek is köszönhetően, kicsit egy kétkapus edzésre hasonlított, addig a szerbek elleni, már csak a presztízs miatt is, előzetesen is parázs hangulatúnak ígérkezett. Az első meccsen jól meg lehetett figyelni az új, illetve a korábbi tornákon már látott figurákat, mind emberelőnyben, mind teljes létszámnál. Jól lehetett látni, ahogy Viktor igazította a védelmet, a váltásokat szoros emberfogás és zónavédekezés között. Ennek szöges ellentéte volt számomra a szerb mérkőzés. Valahogy sosem tudom ülve nézni a déli szomszédjaink elleni meccseket. Ők az igazi kemény, sokszor igen durva balkáni vízilabdát játsszák, ahol a nyers erő dominál. Szerencsére a mi oldalunkon ez a stílus nagyon fekszik a Szeged mészárosának, Decker Ádámnak.

A mérkőzés számunkra nagyon jól indult. Három és fél perccel a kezdő sípszó után már 2-0-ra vezettünk Szívós és Varga Dénes előnygóljaival. Ekkor eszméltek a szerbek és – szintén fórban lőtt góllal – szépítettek. Majd egy távoli lövéssel Prlajnovics egyenlített. A negyed utolsó fél percében újból emberelőnybe kerültünk, amit távolról, óriási átlövésgóllal Vámos értékesített. Az első negyed végén tehát ezzel 2-3-ra módosult az állás a javunkra. Nagyon jó negyedet zártunk, megleptük a szerbeket. Keményen és jól védekeztünk, de sajnos Gór-Nagy Miklós már az első negyedben összeszedett két személyi hibát, így hamar a kipontozódás szélére került. Nagy Viktor is fantasztikusan védett, a szerbek hat lövését hárította ebben a játékrészben.

A második negyed nagyon rosszul indult, hiszen a szerbek a ráúszásnál elhozták a labdát, és ha már elhozták, éltek is a lehetőséggel. Filipovic óriási akciógólt lőtt. Ezután védelmi hibák sorozatát követtük el, amit a szerbek könyörtelenül büntettek. A vezetést is átvették ebben a negyedben, a mérkőzés során először. Hosnyánszky Norbert 6-4-es állásnál emberelőnyt harcolt ki. Egyedül marad, és olyan erejű lövést enged el, ami a kapu hátsó keresztvasáról kipattan. A bírók tanácstalanok voltak, mivel a gólbíró nem jelzett, ám végül megadták a gólt. Egy perccel a vége előtt ismét a szerbek kerültek emberelőnybe, amit újfent értékesítettek. Sajnos a védelmünk ebben a negyedben nem működött, ezt mutatta az öt kapott gól is, ami ezen a szinten – a szerbek ellen pláne – megengedhetetlen. Így 7-5-ös szerb vezetéssel kezdődött a nagyszünet.

A harmadik negyedben mintha egy teljesen más csapat játszott volna a mi oldalunkon. A korábbi meccseken már látott szoros, kemény védekezés meg is hozta a gyümölcsét: a negyed feléig nem is kaptunk gólt. 4:11-nél azonban Gór-Nagy kipontozódott (harmadik kiállítását is begyűjtötte) és kénytelen volt végleg elhagyni a medencét. A szerbek újból kihasználták az előnyt. Ezután két percig ismételten a védelemé lett a főszerep mindkét oldalon. A mi részünkről megint Vámosnak jutott a negyed befejező embere cím, óriási gólt lőtt. Sajnos maradt a szerbeknek idejük még egy támadásra. Újból kiállítás következett a mi oldalunkon, és ezt követően ismét egy szerb előnygól született. Három másodperc alatt kijátszották a védelmünket! Jó negyed volt szép játékkal, csak a vége ne lett volna…

Az utolsó negyed nem kezdődött jól, ugyanis újabb gólt kaptunk emberhátrányban, valamint öt perccel a vége előtt Bátori ellen büntetőt ítéltek, s ezzel 11-7-re módosult az állás. Lefutottnak tűnt a meccs. A fő kérdés csak az volt mennyire vernek meg minket, ám ekkor megcsillant valami, amit már oly sokszor láttunk a magyar pólós fiúktól. Egy fokozattal feljebb kapcsoltak és parádés védekezés mellett hatalmas gólokat lőttek. Madaras bomba lövésével kezdődött ez a szédületes öt perc. Kiállítás következett a szerbeknél, Varga Dénes pedig nem várta meg, míg rendeződnek a csapatok, kíméletlenül kilőtte az üresen maradt rövidet. Sikeresen kivédekeztünk egy újabb szerb támadást, amely után a lefordulásnál Hárai hat méteren behúzta a kéziféket, amire nem számítottak a szerb védők. Ezután az üresen maradó Pufi tankönyvbe illő – gatyamutogatós – kiemelkedéssel, óriási erővel lőtte a labdát Mitrovic kapujába. Ezzel az állás 11-10-re módosult, játékban voltunk az egyenlítésért. Szinte hihetetlen volt újból látni, ahogy a csapat extázisban játszik. Számomra az élmény, a hangulat és az izgalom szinte kísértetiesen hasonlított az athéni olimpia döntőjére. Már ezen a ponton, a végeredménytől függetlenül bebizonyította a csapat, hogy van benne potenciál és lehet mire építkezni. 3:30-nál időt kértek a szerbek. Nagy verekedés volt centerben, kintről csak a víz pezsgését és a felbukkanó végtagokat lehetett látni. A lengyel bírópáros kiállítást fújt, ezzel mind két viaskodó fél (Decker és Pijetlovics) végleg kipontozódott. Kicsit kétes ítélet következett hat másodperccel később, ugyanis a kettős kiállítás utáni 5-5-ös felállásnál Hárait kiküldték. Ezzel ő is kipontozódott, és a három potenciális centerünkből (Hárai, Bedő és Decker) csak a két hibával játszó Bedő Krisztián maradt. 5-5-ben kitolódva védekeztünk, így az újabb hátránynál esélyünk sem volt a gyors visszarendeződésre. Romlottak az esélyeink, hiszen az állás 12-10. Ekkor még maradt három perc, még bármi benne volt a levegőben. Sajnos ekkorra a lendület már megtört, hiába harcolt ki a kényszercenterező Szívós emberelőnyt, Madaras lövése levágódott a blokkról. A szerbek újból előnyhöz jutottak, és ki is használták a lehetőséget, hogy 13-10-re elhúzhassanak. Dumi még próbálkozott egy félpályás center előtt megpattintott lövéssel, ami talán jó egy kiállításra vagy pöckölésre, de sajnos nem sikerült.

Összességében a játékot tekintve a fóros védekezésünk volt ezen a meccsen a legnagyobb rés a pajzson, 7/11 (63%) a szerbek helyzet kihasználása. Emellett nem találtuk meg az ideális felállást hátrányban. Vagy kimozdultunk a külső lövőkre, és akkor a szerbek beadták a falba a labdát, vagy behúzódtunk a kapu elé, ám olyankor távolról lőtték át a blokkokat az átlövőik. Nem könnyű megtalálni az ideális formációt egy ilyen jó lövőkkel rendelkező csapat ellen, ám ahhoz, hogy az esélyeseket meg tudjuk verni, ezt az arányt bőven 50% alá kell vinni. A kifejezetten erős és technikás centereket nagyon jól fogták a bekkjeink, hiszen összesen egy lövés érkezett centerposztról. Sajnos ez a védőink gyors kipontozódását is eredményezte. Védekezésünk azonban az első és harmadik negyedet leszámítva nem az eddig megszokott keménységű volt. Sajnos a második félidőben Nagy Viktor sem tudott olyan parádés szinten védeni, mint ahogy tőle azt megszokhattuk. Belementünk egy sokgólos adok-lapokba, ami egy ilyen jó lövőkkel rendelkező csapat ellen életveszélyes, hiszen egy-két hiba is nagy különbséget hozhat, amit később már nem könnyű lefaragni. Ezzel szemben egy kevés gólon tartott ellenfelet egy ilyen végjátékkal fel lehet őrölni.

A mérkőzés legfőbb pozitívuma az volt, hogy ez a csapat igenis képes ugyanazzal a tűzzel, ugyanazzal az erővel és lelkesedéssel küzdeni, mint a ”Kemény-legények”. Nagyon jó volt emellett az előnyök kihasználása, hiszen mi is hét gólt lőttünk emberelőnyből 7/15 (46%). Ezzel a teljesítménnyel már megálljuk a helyünket az élvonalban. Emellett a centerjátékunk is sokat fejlődött, ha nem is a gólok tekintetében, inkább a kiharcolt kiállításokat nézve, hiszen kilenc fórt harcoltak ki centereink. Hiányoztak azonban a Kína ellen látott bátor, pimasz, távoli lövések.

Mindent összevéve szerintem nagyon jó meccset játszottunk, egy most nálunk erősebb szerb válogatott ellen. A találkozóról találkozóra látható fejlődés bizalommal tölthet el mindenkit. Sok még a hiba, de a világbajnokságot nem a csoportmeccseken kell megnyerni. Ha olyan ütemben érik a csapat, mint ahogy eddig látható volt, akkor hiába nem vagyunk esélyesek papíron, mégis van ráció egy érmes helyezésben.

Mindenképpen említést érdemel még, hogy a Merész András vezette női válogatott 10-4 –re simán megverte az olaszokat. A 18-7-es kazahok feletti győzelmükkel a lányok bebiztosították a csoportelsőségüket. Így következő ellenfelük a legjobb tizenhat között Nagy-Britannia válogatottja lesz.

 

Tóth Szabolcs

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s