Mi folyik Miskolcon?

A Szinva, válaszolhatnánk vicces kedvünkben, de a magyar futballt szerető közönség alighanem mostanra már igen furcsa tekintettel figyeli a DVTK-nál zajló eseményeket. Az elején még könnyen elképzelhető, hogy a fővárosi, valamint a nyíregyházi szurkolók még hasukat fogták a nevetéstől a diósgyőri szappanopera láttán, mostanra azonban már valószínűleg ők is tisztán szeretnének látni.

A tavaly – igen sok pénzért – megerősített keret morális válságban szenved, a csúcsgázsit zsebre tevő Rudolf szabadlistán, a közönségkedvenc Gallardo elküldve, újpesti sportigazgató a bársonyszékben. Már ennyi is elég lenne egy blogbejegyzés megszületéséhez, sőt. Ám a mai napon a klub egykori spanyol játékosa, José Luque kiborította a bilit. Volt benne minden, s ez most szépen a klub vezetőinek fejére hullt, úgy tűnik jogosan.

A diósgyőri klubvezetés nem csak szakmailag, de ami még súlyosabb, emberileg is csődöt mondott. Össze-vissza hazudoztak a leghűségesebb szurkolóiknak, igazságok helyett DVTK-ropikkal, sörökkel hülyítették őket. Luque kétszer is szeretett volna szerződést hosszabbítani, a klub azonban erre nem volt hajlandó. Érthetetlen. Elsősorban szakmailag az, mert ha a spanyol játékos még egy gazember is lenne, az a bal láb, akkor is elképesztően hiányozna. De gazemberség helyett profizmust, megalkuvás nélküli játékot és nagyszerű emberi cselekedeteket láthattunk Tőle és Francisco Gallardotól is. Akit szintén orránál fogva vezettek, egy egész felkészülési időszakon keresztül.

Aki követi a Magyar Lelátó tevékenységét, tudja jól, hogy Gallardóval készült egy portréinterjú. Engedjék meg, hogy egy rövid történetet leírjak, ezzel is bemutatva a spanyol játékos emberi tulajdonságait:  Tisztán emlékszem, a Honvéd elleni mérkőzés után, decemberben, irtózatos kemény fagyban, este 11-kor „rendeltük” a lillafüredi Palota  Hotelbe. Amikor megérkezett Paco, az első kérdése az volt, hogy nem vagyunk-e éhesek. Teljesen meglepett minket a kérdés, már két órája azon dolgoztunk, hogy megfelelő kamerabeállítások és fényviszonyok legyenek, természetesen korgó gyomorral vártuk a Diósgyőr játékosát. Gondoltuk magunkban, „tök jófej, együtt kajálhatunk Vele, és így fél12-kor kezdődik majd az interjú, igazán rendes, hogy megengedi ezt.” Amikor lementünk a gyönyörű étterembe Paco hatalmas vigyorral közölte: „ma Ti vagytok a családom, én hívlak meg benneteket!”.  Este negyed 12-kor az interjúalanyunk négy újságírót vacsoráztatott meg a saját pénzén. Ilyen ember Paco Gallardo.

S persze mondhatnánk, hogy egy futballklubnak nem az a dolga, hogy jó embereket gyűjtsön össze, hanem hogy jó futballistákat. De mindenki tegye a szívére a kezét: ebbe a Diósgyőrbe nem férne már be? El lehet küldeni egy futballistát, korrekten, becsületesen, igazat mondva. És el lehet küldeni így is egy klub legjobbjait: becsapva, hazudozva, mindenkit hülyének nézve.

A mai napon utolérte jogos sorsuk a Diósgyőr vezetőit.

Szégyelljék magukat!

Martí Zoltán

(Twitter: @martizoltan)

Mi folyik Miskolcon?” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s