“Magyarországon sok fejlesztést látok!” – exkluzív interjú a spanyol U19-es válogatott kapitányával

A Magyar Lelátó egy igazán különleges interjút mutat be a nagyközönség számára: következő adásunk hanganyagát kivételesen írásban már most is olvashatják. Az egész világ ámulattal csodálja a spanyol labdarúgás töretlen fejlődését. Vendégünk viszont nem csodálja, hanem dolgozik érte. Már játékosként is sikert-sikerre halmozott: spanyol bajnokságot, kupát és szuperkupát is nyert az Athletic Bilbao játékosaként. Edzőként több másodosztályú csapatnál is dolgozott, majd a spanyol U19-es válogatott szövetségi kapitánya lett. Eredményét mi sem mutatja jobban, hogy a Telkiben rendezett nemzetközi felkészülési tornát veretlenül nyerték a spanyol fiatalok. Az interjúban beszélgetünk taktikáról és embernevelésről, s azokról a srácokról, akik a jövő nagy sztárjai lesznek. Arra is vette a fáradtságot, hogy nekünk magyaroknak is jó tanácsokat adjon. Interjú Luís de la Fuentével, a spanyol U19-es válogatott szövetségi kapitányával!

A spanyol válogatottakat manapság az egész világ csodálja: nem csak a felnőtteknél, de az utánpótlás-korosztályokban is megfigyelhető a spanyol hegemónia. Mi az oka ennek az uralomnak?

Luís de la Fuente:   Alapvetően azért, mert pontosan 20 évvel ezelőtt egy nagyon határozott módszert kezdtünk el követni, egy olyan játékstílust, amely mára a legfiatalabbaktól az „A” válogatottig   végig eredményeket hozott. Ez az, amit úgy neveznek, hogy abszolút futball. Minden utánpótlás kategóriában az a célunk, hogy olyan játékosokat neveljünk, akik később a válogatott hasznos tagjai lesznek. Határozott elképzelésünk van a futballról, amelyet ez a stílus jellemez. Ez az, ami eredményeket hozott, és Ön is nagyon jól rámutatott arra, hogy ez nem csak a felnőtteknél, hanem az összes utánpótlás-válogatottnál így van.

 

Ön szerint mikor dől el, hogy egy fiatalemberből profi labdarúgó lesz?

Azért ez attól is függ, hogy a fiatalember a korához képest mennyire érett.  Mindazonáltal azért az látható, hogy a srácok egyre korábban a futballnak szentelik magukat. Ma Spanyolországban már 6-7 éves korukban elkezdenek edzésre járni, de nyilván nem ez a kritikus korszak, hanem az, amikor kapcsolatba kerülnek az elitklubokkal, olyan csapatok bázisegyesületeivel mint a  Real Madrid, Barcelona,  Atletico Madrid vagy az Athletic Bilbao. Ez pedig 14-15 éves korban jön el általában, ez az a kor, amikor elkezd tudatosodni bennük, hogy lehet belőlük focista.

 

2009-ben a magyar U20-as együttes bronzérmet szerzett az egyiptomi világbajnokságon. Ekkor naivan azt hittük, hogy ők fogják megváltani a magyar labdarúgást, de ehelyett csak páran tudtak bemutatkozni eddig a nagyválogatottban. Önök hogy oldják meg, hogy az utánpótlás-tornákon diadalmaskodó fiatalok egészen az A-válogatottig jutnak?

Nincs itt semmi varázslat kérem, ez a munkának köszönhető. Nyilván tudni kell azt, hogy Spanyolországnak a teljes futballtörténelmére igaz, hogy egy rendkívül erős nevelőegyüttes-hálózattal rendelkezik, amely komoly eredményeket hozott, nem csak klub, de válogatott szinten is. Hihetetlenül sok első osztályú játékos került ki ezekből a nevelőegyesületekből. A válogatottunk eredményei egy hatalmas munka eredményei, minden szinten. Ez nem csak egy jól megtervezett munkarendszer, hanem egy folyamatosságot élvező projekt. Nem sokat ér az, ha van egy jó korosztályunk, de az azt követőek már nem tudják azt a szintet hozni. Ha  elvágjuk a képzés folyamatosságát, akkor tulajdonképpen eltűnnek a futballisták. Szeretném ismét hangsúlyozni tehát: a munka, a folyamatosság, és az a fontos, hogy legyen konkrét elképzelésünk arról, hogy milyen futballstílusban kívánunk érvényesülni.

Luis-de-la-Fuente-Selección

Kemény munkát, folytonosságot említett, de mik azok a módszerek, amelyeket Önök használnak?

Nos mindenek előtt mi a futballista-nevelés minden szintjét nagyon komolyan figyelemmel kísérjük. A 15 éves korosztálytól egészen a 19 évesekig értem ezt elsősorban, hiszen ezt követően a többség már első osztályú klubokban játszik. De mindenesetre arra szeretnék kilyukadni, hogy az első és legfontosabb az, hogy nagyon komoly figyelmet fordítunk az egész nevelőrendszerre.  Értve ezalatt a kiterjedt adatbázist, a játékosfigyelést, a különböző területi szövetségekkel való kapcsolattartást.  Ezt követően elkezdjük figyelni azokat a játékosokat, akik legjobban illeszkednek ahhoz a játékfilozófiához, amelyett mi magunkénak vallunk. Folyamatosan hívunk be és próbálunk ki játékosokat a különböző korosztályokban. Például azok a srácok, akik most itt vannak Magyarországon, nagy többségükben olyan fiatalok, akiket most nézünk meg, hogy ki tudjuk alakítani a keretet a jövő évi Európa-bajnokságra, amely szintén itt lesz Magyarországon. Most igyekszünk kiegészíteni a már meglévő keretet a jövő évi tornára, hogy kialakuljon a minél teljesebb ’95-ös, ’96-os keretünk. Összefoglalva tehát: kontrol, figyelem ráfordítás, adatbázis, a legjobb játékosok figyelése. Lehetőséget kell adni nekik, hogy kipróbálhassák magukat a nemzetközi porondon.

 

Melyek azok a képességek, amelyekkel egy 18 esztendős játékos még nem rendelkezik, de elengedhetetlen, hogy elsajátítsa őket?

Sok minden hiányzik még, most még kialakulóban vannak, tanulási folyamat kellős közepén. Nagyon fiatal emberekről beszélünk, 16-17-18 évesek. Még nagyon sok hiányzik belőlük, ahogy azt már korábban is említettem még nagyon sokat kell, hogy érjenek. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a személyes érettség a képzési folyamatra is befolyással van.  Egy jó képzés fel tudja gyorsítani az érési folyamatot a fiatalokban, de ez az a korosztály, amely már az első komolyabb lépéseket teszi meg a futballéletben. Az egyik legnehezebb pillanat, amikor professzionális klubokban kezdenek el játszani, számukra ez egy nagyon nagy ugrás, hiszen felnőtt férfiakkal kell versenyezniük. Olyanokkal, akik adott esetben jóval nagyobb futballtudást képviselnek. Beszélek például a másod – illetve harmadosztályról, az itt levő játékosok többsége az utóbbiban játszik, de sokan vannak olyanok is, akik még az ifjúsági kategóriákban játszanak. Azok, akik a profik között már kipróbálhatták magukat, látszik, hogy komoly fejlődésen mentek keresztül. De hangsúlyoznom kell, hogy az első lépéseket teszik meg még mindannyian, hogy olyan profikká váljanak, akiket a spanyol klubok megkövetelnek.

 luis de la fuente

Iker Casillas a Real Madridból, vagy Iniesta a Barcelonából nemcsak egészen kiváló képességű labdarúgók, de nagyon szerény emberek is. Önök tudatosan nevelik-e téren a fiatalokat vagy ez csak a véletlen műve?

Komoly figyelmet fordítunk arra, hogy a játékosok fejlődése az ne csak a futballtudásukat, a professzionalizmusukat, hanem az emberi minőségüket is érintse.  Törekszünk arra, hogy a válogatott játékosok példaként tudjanak szolgálni a mögöttük növekvő generációk számára. Olyan futballistákat keresünk a válogatás során, akik nemcsak, hogy nagyon tehetségesek, hanem viselkedésük is kikezdhetetlen. Olyanokat keresünk, akik jól neveltek, tisztelik az ellenfelet. Azt hiszem, hogy nagyon sok esetben nem csak a tornát nyertük meg, hanem fair a play díjat is. A szövetség ezt nagyon fontosnak tartja, az elnök úr, José Maria Villar számtalanszor hangsúlyozta ezt, nekünk is sokszor elmondja a különböző szövetségi értekezleteken, hogy persze nagyon fontos, hogy bajnokok legyünk, de legalább ennyire fontos a fair play is. Ez pedig a játékosok személyiségén tud alapulni.  Olyan profilú játékosokat keressük, akik tisztelik a szabályokat, akiknek a jó magaviselete, egyszóval akik normálisak

 

Ön többek között dolgozott az Athletic Bilbaó második csapatánál, illetve az Alavésnél, most pedig szövetségi kapitányként dolgozik. Melyik munka fekszik jobban Önnek, a klubcsapatnál levő tevékenység vagy a jelenlegi munkája?

Ez azért végül is hasonló, mert ezeknél a kluboknál is arra kellett törekedni, hogy kiválasztódjanak azok a játékosok, akik a legjobbak között is megállják a helyüket. Minden klubban az a feladata az embernek, hogy kiválassza a legjobbakat, akiket megpróbál beépíteni a csapatába.  A kluboknál elsősorban – persze ez nem minden klubnál, de például az Athletic Bilbaónál nagyon igaz, hiszen az egy sajátos értékeket képviselő csapat – hogy a helyi srácokra figyeljünk. A Sevillában már jobban nyitottunk az egyéb régiók felé is. Ebből a szempontból tehát van hasonlóság, mivel ott is választanunk kell a játékosok közül. De az is igaz, hogy amikor szövetségi kapitányként dolgozol, akkor az egész ország legjobbjait kapod a kezed alá. Ahogy korábban utaltam már erre, Spanyolországban van 19 közösség és 19 területi válogatott. Folyamatos kapcsolattartás szükséges tehát, és ezt meg is tesszük a területi válogatottak edzőivel. Rajtuk keresztül tudunk kapcsolatba lépni a közösségek legjobb játékosaival. Őket természetesen meg kell nézni, figyelemmel kell kísérni őket. Majd ki kell alakítanunk egy 33 fős keretet, ami egy minimum szám. Minimum, mert először egy 55 fős kerettel dolgozunk.  Nyilvánvalóan folyamatosan csökkentjük a számot, hogy előbb-utóbb csak a legjobbak maradhassanak. Ez a 33 fős keret már olyan játékosokból áll, akik be tudnak illeszkedni abba a stílusba, amelyről már korábban beszéltem. De ahogy említettem mindkét munka azon alapul, hogy a legjobbakat ki kell válogatni és az első csapat rendelkezéseire bocsátani a meglévő keretek között.

Hányan segítik az Ön munkáját a csapatnál?

A csapatunk úgy néz ki, hogy négy utánpótlás-válogatottnál négy edző, három erőnléti edző és három kapusedző dolgozik. Mindannyian folyamatosan rotációban dolgozunk: a négy edző munkája úgy oszlik meg, hogy mindannyian ki vagyunk nevezve egy korosztályhoz, én például az U19-nél dolgozom, a kollégáim az U16, U17, illetve U21-nél tevékenykednek. Ahogy említettem, folyamatosan rotálunk. Én például most az elsőszámú edzője vagyok az U19-nek, de nagyon sokat dolgozom másodedzőként az U17-nél. Nagyon fontos az, hogy azon felül, hogy állandóan kommunikálunk és fantasztikus baráti viszonyban vagyunk egymással, másodedzőként is segítjük egymás munkáját. Nagyon nyitott csapatról van tehát szó, és nagyon jók az emberi kapcsolatok is, ezt fontos hangsúlyozni. Minden, amit elmondtam az vonatkozik az erőnléti, illetve a kapusedzőkre is.

Ön védőként játszott, nem is akármilyen szinten. A spanyol futball viszont a támadójátékáról híres, ez mennyiben jelent gondot Önnek?

Én azért azt gondolom, hogy az, hogy az ember milyen pozícióban játszott profi futballistaként az nem kell, hogy meghatározza a futballról alkotott elképzelését. Én például személy szerint védő voltam, de arról voltam híres, hogy nagyon támadószellemű játékosként játszottam.  Azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem a játékos határozza meg a rendszert, hanem a rendszerhez keresünk játékost.  Határozott profillal rendelkező futballistákat keresünk a válogatottban, akik egy ilyen, határozott stílusban tudnak játszani. Sok passzos, labdatartó játék, a játék irányítása. Mert hiszen ha nincs ötletünk arra, hogy milyen rendszerben játszassuk a válogatottunkat, akkor nincs értelme, hogy létezzünk. Vizsgáljuk a játékosokat, látjuk, hogy jönnek nagyon és kevésbé tehetségesek, de a futballról alkotott elképzelés az nagyon határozott, ezt beléjük kell ültetnünk. Aztán persze a játékosoknak a milyensége befolyásolni tudja, hogy ezt a játékstílust védekezőbb vagy támadóbb felfogásban játssza egy csapat, de ettől még a stílus jegyei megmaradnak. A sok passz, a labdatartás, a játék kontroll alatt tartása.

Kik azok a játékosok, akik most itt vannak a csapattal és pár év múlva már az egész világ tudni fogja a nevüket?

– Engedjék meg, hogy kicsit diszkréten fogalmazzak. Értsék meg, nagyon vigyázunk arra, hogy ne egyénenként emeljünk ki játékosokat.  Elsősorban az a fontos, hogy mennyi és milyen minőségű munkát végeznek el ezek a játékosok, mert ez fogja befolyásolni leginkább, hogy milyen játékosok válnak majd belőlük. Én személy szerint sokkal jobban szeretem az egész csapat teljesítményét értékelni, mint egyes játékosokét. Minden bizonnyal lesz olyan játékos, aki most itt van velünk és hamarosan a spanyol első osztályban fog játszani, de mindazonáltal még nagyon sokat kell fejlődniük.

 images

 A meccsnaptár nagyon zsúfolt a fiatalok számára is, ez mennyire jelent gondot a munkában? Ráadásul miután egy adott korcsoporttal dolgozik, ezért a játékosoktól való búcsú sem lehet könnyű, amikor ők kiöregszenek korosztályukból…

Leszámítva mondjuk egy Európa-bajnokságot, amikor már két héttel a torna megkezdése előtt össze tudjuk hívni a válogatottat, nagyon kevés időt kapunk a csapatoktól, hogy elkezdjük a munkát. Erre a tornára például akkorra tudtam összeszedni a csapatot, amikor elindultunk Budapestre. Normális esetben havonta egy alkalommal tudom összehívni a válogatottat, mert rendkívül feszített a meccsnaptárjuk. Havonta maximum egy hétre van lehetőségünk összesen, ekkor edzéseket tartunk, és jobban megismerjük egymást. Amikor lehetőség adódik, hogy nemzetközi mérkőzést játszunk, mint ez a torna is, akkor az utazás előtt van egy összetartás, utazunk, lejátsszuk a meccseket és kész. A felkészülés tehát nagyon rövid, de persze ahogy mondtam más a helyzet egy Európa-bajnokságnál. Addigra a kluboknak az idény lejárt, így el lehet hozni a srácokat arra a két hétre. De rendszerint nagyon kevés időnk van.   Nem probléma az, hogy elengedjük ezeket a srácokat, inkább örülünk, hogy sikeresek lettek. Óriási öröm látni a folyamatos sikereket: a mostani felnőtt csapat világ- és Európa bajnokai szinte minden utánpótlás kategóriában világ- vagy bajnokok lettek, ez az egész világon teljes mértékben egyedülálló!

 

Itthon sokan úgy vélekednek, hogy azért nem sikeres a magyar labdarúgás, mert sok külföldi játszik Magyarországon. Ennek némileg ellentmond, hogy a spanyol bajnokságban is rengeteg az idegenlégiós, Önök mégis mindent halomra nyernek.

Ismét visszatérnék arra a témára, amit már a korábbiakban is feszegettem. Elmondtam, hogy sok munka, folyamatosság, és a stílussal kapcsolatos nagyon határozott elképzelés kell, hogy legyen. Az is igaz, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít.  Azt nem lehet gondolni, hogy 2-3 év munkájával olyan eredményt fogsz tudni elérni, mint azok a szövetségek, amelyek a nevelő-együttesekkel karöltve hosszú-hosszú éveken keresztül dolgoznak együtt. Nem csak Spanyolországban van ez így, hanem például Brazíliában is.  Amikor nemzetközi játékosokról beszélünk, akkor nyilván az a fontos, hogy olyan játékosok érkezzenek, akik jobb színvonalat képviselnek, mint a helyi játékosok. Ez ösztönzően hat a helyi futball fejlődésére és ez jó dolog. Spanyolországban is volt egy olyan időszak, amikor nem a legjobb légiósok érkeztek a La Ligába, hanem középszerű játékosok, akik nem voltak jobbak a spanyoloknál. Azt gondolom, hogy ez nagyon megváltozott az utóbbi időben. Nem tudom, hogy Magyarországon is ez-e a helyzet, de azaz igazság, hogy azok a játékosok, akik külföldről érkeznek, azoknak magasabb szintet kell képviselniük, mint a bajnokság egyéb játékosainak. Alapvetően tehát, ha ez így van, nincs azzal probléma, ha sok a külföldi.

Puskásnak volt egy híres mondata: „Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci!” Ön is így látja?

Magyarországon sok fejlesztést látok:  új létesítmények épülnek, az infrastruktúra is fejlődik amely alapvetően fontos, mert csak így lehet a labdarúgásnak fejlődnie.

Nyilván Ön is értesült arról, hogy a magyar válogatott pár napja történetének legsúlyosabb vereségét szenvedte el Amszterdamban. Mit üzenne azoknak, akik ennek ellenére még bíznak a magyar futball felemelkedésében?

Egy ekkora kudarcot nagyon nehéz feldolgozni. Mert azért azt gondolom, hogy a különbség nem akkora, mint ami eredményben megmutatkozott Hollandia és Magyarország között. Én azt gondolom, hogy a magyar futballnak közép és hosszútávon kell gondolkodnia, egyetlen vereség nem akaszthat meg egy fejlődési folyamatot a futballban. A vereségből egyedül a következtetéseket kell levonni, még egy vereségnek is lehetnek pozitív konzekvenciái. Ahogy már mondtam, Magyarországon láttunk jó jeleket, a létesítmények és az infrastruktúra fejlesztése, a technika fejlesztése, valamint az új edzésmódszerek megjelenése. Ez kellene, hogy legyen a jövő. Egy vereség nem rombolhatja földig egy nemzetnek a lelkesedését. Meg kell néznünk, hogy mit tettünk rosszul, a következtetéseket levonni. A meccset nem láttam, tehát nem tudom elemezni részleteiben, az eredmény maga meglepett. Én azt gondolom, hogy a magyar futballnak ennél sokkal magasabb a színvonala. Ezen a tornán is, amin részt veszünk azt láttuk, hogy a magyar játékosok közül néhányan kifejezetten komolyan űzik ezt a sportot. Ennél is fontosabb az, hogy csapatszinten vonzó az a stílus, amit játszanak. Ez azt mutatja, hogy kemény munka van mögötte, ez nem lehet véletlenül. Nyilvánvalóan van egy módszertan, egy stílus. Amiről korábban is beszéltünk, nagyon fontos a folyamatosság, a munka, és természetesen a bizalom.

Martí Zoltán

 Fordította: Puskás Balázs

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s