Szoftverfrissítés

Érdeklődve figyelem a magyar labdarúgó-válogatott háza táján történteket.  Pintér Attila kijelölte azt az itthon játszó 32 futballistát, akinek lehetősége lesz bizonyítani, hogy méltó a címeres mezre.  De mielőtt ez megtörtént volna, összeült az itthoni klubok vezetőivel, hogy meghallgassa óhajukat – sóhajukat, majd pedig elmondja az ő kívánságait.

Régen lehetett látni ennyi bólogató embert egy teremben, mint ezen a bizonyos megbeszélésen. Azt eddig is láttuk, hogy vannak olyan szakemberek, akik örömmel fognak össze. Eddig azt tapasztalhattuk, hogy valaki ellen, most azt láthatjuk, hogy valamiért is képesek. Ez mindenféleképpen örömteli, hiszen valóban a magyar labdarúgás érdeke, hogy egyfelé húzzon a hajó, egyenesen a képzeletbeli célvonalig, amely most a 2016-os Európa-bajnokság.  Az én naiv természetemmel csak azt nem értem, eddig miért nem lehetett így együtt segíteni az aktuális szövetségi kapitányt. S vajon miért van az a rettenetesen kellemetlen, szinte már-már kínos érzésem, hogy ha nem a jó kis hazai brigádból került volna ki az új kapitány, most merev elzárkózást láthatnánk a megjelent pereputty nagy részétől?

A listán, egyébként vannak olyan nevek, akiket régóta szívesen láttam volna a válogatott (bő) keretében. Radó beválogatását mindenképpen jó ötletnek tartom, de Futács játékára is szükségünk lehet. Teljes értetlenséggel állok viszont azelőtt, hogy egy kis túlzással minden Győrben játszó magyar játékost behívott Pintér, többek között azt a Kalmárt, aki gyakran még a kispadra sem fért Pintérnél. Ha ilyen tehetséges magyarok vannak a bajnoki címvédőnél, talán beférhettek volna a kezdőcsapatba is…  Szívből remélem, hogy Kovács István is be fog kerülni a keretbe, a játéka és példamutató gondolkodásmódja is megérdemelné, még ha nem is jött ki eddig neki a lépés. De ha már úgy döntünk, hogy a magyar bajnokságra építkezünk, akkor legalább a jobb fajta téglákat tegyük bele, ne a bomlasztókat…

Szeretném felhívni a figyelmet arra a jelenségre, ahogy a sajtó kezeli a Pintér-válogatottat. Nem csinált titkot abból az új kapitány, hogy számít a sajtóra is, ez szerintem igencsak ritka, legalábbis egy normális közegben. A sajtó amennyire csak lehetséges legyen objektív, ne az aktuális kapitány döntse el a hangvételt. Hüledezve olvastam Rudolf nyilatkozatát, aki annyira meglepődött és megörült a behívónak, hogy rögtön szerelmi vallomással indított, s kijelentette, hogy kijutunk az Európa-bajnokságra.  Már megint meg a parasztvakítás, amiben úgy látom a sajtó is örömmel benne van.  Egyetlen labdarúgással foglalkozó havilap internetes kiadása támadja Pintért, de ők viszont teljesen elvakultan, mert nem az ő jelöltjük futott be végül…  Magyar újságírás-valóság, csak az érdekek számítanak, ki-hol merre tud hasznot húzni.

Nagyon bízom benne, hogy Pintér felül tud emelkedni a hazai viszonyokon, hogy nem a saját vagy mások személyes érdekei alapján állítja össze a válogatottat.  Örülök, ha szoftverfrissítés történik, csak egyet kérek: a legújabb verzióból a játékosügynök-haver-módot felejtsük el.

S akkor valóban megkérdőjelezhetetlen lesz az előrelépés.

http://www.facebook.com/martizoli

Martí Zoltán

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s