Egervári kosara

Régóta tervezgettem, hogy Egervári Sándort meghívom a Magyar Lelátóba. Az utóbbi időben, aki rendszeresen hallgatta a Magyar Lelátót, pontosan tudja, hogy olyan személyeket is sikerült mikrofonvégre kapnunk, akik az előző időszakban ritkán, vagy egyáltalán nem szólaltak meg. Schmitt Pál emberemlékezet óta nem nyilatkozott, nekünk nagyon őszintén beszélt, Mezey György sem az a nyilatkozgatós típus, nekünk mégis megnyílt. Zombori Sándor újságírók tucatjait utasította vissza, nekünk 30 perces interjút adott. Félreértés ne essék, nem vagyunk mágusok, sem sztárújságírók, sőt… A titkunk pofonegyszerű: értékeket akarunk teremteni, nem bulvárhősöket faragni.

Egervári Sándort én egy értékes, szimpatikus embernek tartom. Szakmailag nincs jogom megítélni, de azért a bukaresti játék még mindig rémálmokat okoz nekem, hiszen ott nem sikerült megértetni a valódi tétet a játékosokkal. Az amszterdami vereség is fájt persze, de sokkal kevésbé, hiszen ők legalább nem égetnek magyar zászlót, maximum felszippantják a pálya vonalait…

Hosszú nyomozgatás után sikerült becserkésznem a Dunaferrel és az MTK-val is bajnoki címet nyerő Egervári telefonszámát. Fel is vette telefonját s amint szándékomról tájékoztattam ő visszakézből – roppant udvariasan – de elutasított. Mondván, hogy ő elhatározta senkinek sem nyilatkozik. Elfogadtam döntését – mi mást tehettem volna – de azért elmondtam neki az észérveimet, amelyek abszolút meggyőzték. Úgy tette le a telefont, hogy másnap bejön a stúdiónkba és elkészítjük az interjút. Az éjszaka folyamán derekasan fel is készültünk belőle, nem támadó, de közel sem alákérdezős stílusban, kérdéseket írtunk össze. Pazar kérdéseket, mondhatnám szerénytelenül, de kétségtelenül olyanokat, amelyek segítettek volna megismerni az ő jellemét, edzői filozófiáját, a magyar labdarúgásról alkotott mondanivalóját.

Az interjú napján csörgött a telefon: Egervári Sándor. Szabadkozott, elnézést kért, lemondta. Az éjszaka – amíg mi dolgoztunk az interjú sikerességén – megbeszélte családjával, akik azt tanácsolták a régi sebeket ne tépkedje fel. Természetesen elfogadtam, találtunk helyette egy másik vendéget – ezúton köszönöm Mokány Lajosnak, a csakfoci.hu főszerkesztőjének a „beugrást.”

Nemcsak az fáj, hogy lemaradtunk egy olyan interjúról, amely hihetetlenül nagy népszerűséget okozott volna nekünk. Legalább ennyire fáj, hogy tudom, Egervárinak jót tett volna a régi sebek felnyitása, kitisztítása. Nem lehet még egyszer eljátszani az 1986 utáni eseményeket, amikor Mezeyvel a világ túlfelére rohantak a kritikák elől. Egervári súlyosan tehet arról, hogy két irtózatos pofont kaptunk tavaly ősszel, de legalább ennyire „tehet” a 2009-es U20-as világbajnoki bronzéremről, a törökök és svédek legyőzéséről. Nem fekete és nem fehér a történet. S ha ő elzárkózik attól, hogy megvédje vélt vagy valós igazát, ehhez szíve joga. De pokolian rossz lehet ezzel a tudattal élni. Ez egy holtpont, amin túl kell lépnie, nem csönddel, nem kerti munkákkal. Hanem azzal, hogy a nyilvánosságra hozza a gondolatait, érzéseit, mint a magyar válogatott egykori szövetségi kapitánya. Értéket bemutatva, bulvármentesen, rajzolgatások helyett szakmázva.

Ez az, amit a családja sajnos nem értett meg, de a kapunk mindig nyitva lesz előtte.

Mert neki is fontos.

Martí Zoltán

fb.com/martizoli

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s