Talma és növendékei a Magyar Lelátóban – II. rész

A Magyar Lelátó vendége Talmácsi Gábor világbajnok motorversenyző valamint két növendéke, Bódis Richárd és Somosi Alexander!  Az interjút nem csak meghallgathatjátok, hanem el is olvashatjátok. Terjedelme miatt három részre bontottuk, íme a második!

 

Annak idején nagyokat csatáztál a KTM-es csapattársaddal Mika Kallióval, jelenleg ő is egy csapat vezetője. Most ismét egymás ellen versenyeztek, ez miben nyilvánul meg, milyen a viszonyotok Kallióval?

Annyi különbség van, hogy Kallio csak a nevét adja a csapatnak, tehát ő nem aktív, én viszont versenyzek is. Nekik több tapasztalatuk van, a versenyzőik is több éve versenyeznek a kategóriában, elég sikeresek. Egy jó verseny van közöttünk, de én hiszek a versenyzőimben, előbb utóbb oda lehet érni a csúcsra.

Fiúk, hogy érzitek, könnyen tanultok Gábortól?

S.A.: A motorozást nagyon nehéz tanulni, több szintjét el kell sajátítani, hogy hogyan kanyarodj, hogy érkezz be a kanyarokban, hogyan gyorsíts ki.

B.R.: Ahogy Alex is mondta, a motorozásnak különböző szintjei vannak, ezeket Gábortól jól el tudjuk sajátítani. Az én versenyzésem is fel van építve, 50-es motoron kezdtem, később jött a 125-ös, majd az 500-as kategória, idén pedig feljebb léptem a 600-as kategóriába.

Ricsi, már több versenyen részt vettél, a motorozási stílusodnak vannak olyan elemei, amit Gábortól egy az egyben átvettél, vagy megpróbálod a saját stílusodat kialakítani és Gábor technikájával vegyíteni?

2011-től Gábor elkezdett velem foglalkozni, és ekkor teljesen átformálódott a stílusom, és szinte minden technikát Gábortól tanultam el.

Gábor versenyzését figyelted a televízióban, vagy inkább a személyes tapasztalat alapján könnyebb tanulni?

Gábort is figyeltem, hogy hogy motorozik, főként a 125-ös kategóriában, de a motorozás is folyamatosan fejlődik, jelenleg például Márquez stílusát utánozzák sokan, mert az ő technikája logikus a nagy teljesítményű motorokhoz.

Mi a közvetítésekből, hírekből annyit tudunk, hogy hétvégéről hétvégére más-más országokban álltok rajthoz. Egy teljes versenyhétvége hogyan zajlik? 

T.G.: A Superbike sorozatban két napos számunkra a hétvége, általában amúgy három, péntek – szombat – vasárnap, de Ricsi kategóriájában szombatonként van a verseny. Tehát úgy néz ki, hogy pénteken van kettő szabadedzés, szombat délelőtt van egy időmérő edzés, délután pedig a verseny. Alexander, mikor betölti a 14. életévet és a misanói nagydíjon rajthoz áll, egy edzése lesz pénteken, illetve szombaton, vasárnap pedig a verseny.

Az edzéseken folyamatosan nézitek az időket, technikát, és el tudjátok látni a fiatalokat tanácsokkal?

Ez egy egész napos munka. Reggel hét, fél nyolc fele felkelünk, és minden be van programozva. Mikor, mit ehetnek a versenyzők, hányszor mehetnek körbe a pályán, megnézzük helikopter nézetből a pályát, elmegyünk a kanyarokhoz, végig motorozunk rajta robogóval, végig tekerünk rajta biciklivel, lerajzolom nekik az íveket, a stratégiát, érintési pontokat, átbeszéljük, hogy milyen fokozatokban kell menni a pályán. Tehát rengeteg olyan munka van a háttérben, amit sokan nem látnak, de e nélkül nem lehetne jól motorozni, és jól teljesíteni. Tulajdonképpen mi már a pénteki edzés előtt, szerdán ott vagyunk a helyszínen, a csütörtöki nap pedig a felkészüléssel telik.

A versenynapokon milyen kötelező tevékenységeket kell végrehajtani?

Ebben a sorozatban egy mobile klinika áll a versenyzők részére, ami azt jelenti, hogy masszőrök, terapeuták, csontkovácsok segítik a versenyzők munkáját. Kapnak vitaminokat, ásványi anyagokat, az étrendben én is segítek, hiszen rengeteg tapasztalatom van. A versenyek előtt általában nyújtanak, relaxálnak, mentális tréninggel felkészülnek a versenyre, ezek nagyon fontosak, hogy a versenyt jól lehessen teljesíteni. Előkészítik a versenyzők a saját felszereléseiket. Tervezzük, hogy ezt egy reality formában majd bemutassuk a saját csatornáinkon.

Tehát egy elég komplex feladatot kell véghezvinni ahhoz, hogy valaki rajthoz tudjon állni. Mennyi szabadidőtök van?

Hát az szinte semmi. A teljesítmény kényszer a csapaton és a versenyzőkön is rajta van. Be lehet osztani úgy az időt, hogy az mindenre elegendő legyen, de éppen ezért szoktunk korábban elindulni, hogy nyugodtan fel tudjunk készülni.

Srácok ez számotokra nem megterhelő?

B.R.: Azért is utazunk két nappal korábban az első edzés előtt, hogy másnap ki tudjunk pihenni magunkat, és fel tudjunk készülni 100%-osan az edzésre.

Ti érzitek azt, hogy mások vagytok, mint a többi átlag fiatal? Hiszen ilyen idősen a fiatalok iskolába járnak, Ti pedig már 13-14 éves korotoktól versenyeztek.

B.R.: 2013-ban érettségiztem, mikor suliba jártam 100%-ban a motorozásra és a tanulásra figyeltem, most meg már csak a motorozás van. Rengetegen mondják, hogy miért nem járok szórakozni, de én csak a motorozással szeretnék foglalkozni, minden pillanatban arra készülni, hogy mi lesz a következő versenyen.

T.G.: Ricsinek és Alexandernek már felnőttként kell viselkedni. Hiába gyerekek, akkora felelősség van rajtuk, hogy nem csak önmagukért felelnek, hanem a csapatukért is. Sokat szoktunk erről beszélgetni, mesélek nekik a saját tapasztalataimról. Mikor itthon vannak, akkor is ügyeljenek arra, hogyan állítsák össze a naptárjukat. Főleg a Ricsire vonatkozik, például mennyit pihenjen, mennyit eddzen, hogyan készüljön föl, mert az is nagyon fontos, hogy hogyan érkezik ki a versenyhétvégére. Tehát itthon mindig helyre kell tenni a dolgokat, és olyan mentális állapotban kell érkezni a versenyre, hogy ott minden rendben legyen, mert egy nagyon veszélyes sportról beszélünk. 200 km/h fölött száguldozik, tehát mindenre oda kell figyelni. A motorversenyzés nagyon komplex, hiszen a nézők csak annyit látnak, hogy gyorsan megy, vagy lassan megy, de a versenyzés egy folyamatos készenlét.

Srácok, hogyan érzitek magatokat a motoron. Annyit lehet látni, hogy verseny közben mikor bevesztek egy kanyart, majdnem kicsúszik alólatok a motor. Hogyan élitek meg a versenyzést?

S.A.: Mikor kanyarodunk, akkor a szinte a határokat feszegetjük, a csúszáshatáron vagyunk. A versenyzők olyan gyorsan rakják át a motorokat a kanyarokba, hogy szinte az eséshatáron vannak.

T.G.: Nekik már természetükből fakad a motorozás. Sokszor szinte nem is tudatos, hiszen nekik az, hogy egy kanyarban leér a térdük, az másnak olyan, mint felvenni a jobb lábára a cipőjét. Kívülről ez merész dolognak tűnik, de már olyan rutinja van az Alexandernek is, hogy mikor kimegy a pályára, gyakorlatilag azt kell nézni, hogy milyen időt motorozik.

Tehát reflexszerűen motoroztok, a technikát már elsajátítottátok és csak az időre kell figyelni. A legutóbbi versenyetek Assenben, Hollandiában volt ahol közbeszólt az eső, ez volt az első esős futamod. Fel tudtatok erre készülni?

B.R.: Eddig két versenyen vagyunk túl, de az elsőn még nem annyira éreztem a motor elejét, nem találtuk meg az ideális beállításokat. Ezt viszont most Hollandiában sikerült kiküszöbölni, ez az eredményeimen is látszódott, hiszen négy tizedre voltam a 8. pozíciótól az időmérőn, nagyon kicsik voltak a különbségek. De a rajtrácson sajnos leesett az eső, ugye eddig még sosem versenyeztem esőben, ezért nem úgy sikerült a verseny ahogy kellett volna, de rengeteget tapasztaltam.

Az elkövetkező napokban feltesszük az interjú armadik részét is!

Vető Dániel

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s