Nonszensz!

A Magyar Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága finoman fogalmazva eddig sem állt a helyzet magaslatán. Persze naivitás lenne azt gondolni, hogy a testületben ücsörgő emberek saját lelkiismeretük szerint hoznák meg a döntéseiket, hiszen ha így lenne, akkor vagy tényleg teljesen alkalmatlanok feladatuk elvégzésére szakmai szempontból, vagy vakok. Súlyos mondatnak tűnik, de nem tudok szebben fogalmazni.

Kádár Tamás eltiltása pedig tényleg hab a tortán, egészen felháborító, konkrétan arcpirító. S nem az a gond, hogy egyszer-egyszer ilyen hibát elkövet a bizottság, hanem inkább az a tény, hogy ez a torta már eddig is borzalmasan habos volt. Savanyú, rossz ízű, romlott hab, pontosan olyan, mint amilyenek a bizottság döntései.

A játékvezető hiba benne van a futballban: ez van, lehet vele vitatkozni, lehet bosszankodni rajta, kiiktatni viszont sajnos nem. Én személy szerint egészen biztos vagyok benne, hogy Kádár jogtalan kiállítása egy szimpla játékvezetői tévedés volt. Ilyenkor az lenne a teljesen normális, ha a játékvezető szépen kiadna (ha kiadhatna egyáltalán) egy közleményt, hogy „elnézést, bocsánat, tévedtem”. A fegyelmi bizottság pedig két kupameccsről eltiltaná, hogy ezzel is arra ösztönözze a játékvezetőket, hogy a tetteiknek nem csak a csapatokra, hanem rájuk nézve is súlyuk van.

Ehelyett azonban felfoghatatlan módon a szövetség eltiltotta Kádárt. Nem egy mérkőzésre, rögtön négy találkozóra. Ezzel a döntéssel a játékoson kívül mély meggyőződésem, hogy Solymosinak ártottak a legtöbbet, hiszen egy játékvezetői tévedést bűnné emeltek. Bűnné, mert a bizottság szánt szándékkal hazudik, amikor azt állítja, hogy Kádárt jogosan állította ki a játékvezető. S ezt most már pontosan tudja Solymosi is, aki legszívesebben visszapörgetné az eseményeket s néma maradna a sípja.

Ez így tényleg nem mehet tovább: egyszerűen nonszensz, hogy az épülő stadionok, az átadott műfüves pályák, a jól látható fejlesztések helyett arról kell beszélni, hogy egy pogácsazabálókból álló bizottság felsőbb utasításokra hétről-hétre szégyenteljesebbnél szégyenteljesebb döntéseket hoz.

Nyilvánvalóan komoly érdekek, sőt érdekcsoportok húzódnak meg a döntések mögött. Ez is a legfőbb magyarázata annak, hogy miért nem tiltakozik ilyenkor egyöntetűen és egyértelműen az összes csapat, miért nem állnak ki egymás mellett. Pedig az lenne a legtermészetesebb – s a legüdvözlendőbb is, – ha ilyenkor Szombathelytől Kispesten át egészen Debrecenig – mindenki aláírna egy tiltakozó közleményt. Arra kell buzdítani a hazai klubokat, hogy mondjanak nemet az igazságtalanságra., klubszimpátiától függetlenül.

A pillanat történelmi: kiállni egy Kádár nevű fickó mellett, úgy hogy valóban mellette szól az igazság.

No erre még Thürmer Gyula is megnyalná mind a tíz ujját…

 

Martí Zoltán

fb.com/martizoli

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s