Détári Lajos: Már harminc éve mondok olyan dolgokat, amiket most vezetnek be

Az utolsó magyar világsztár, aki nem csak itthon, de Németországban, Olaszországban és Görögországban is letette a névjegyét. Edzőként is bejárta a világot, kevesebb sikerrel, mint játékosként. Egy ideje nem hallottunk róla, aztán jött a hír az esetleges görög kapitányságról. Megkerestük hát Détári Lajost, az ország Döméjét.

Ez az idézőjeles eltűnés szándékos volt, vagy egyszerűen csak nem keresték az újságírók?

Nem volt szándékos. Akkor kell nyilatkozni, ha az embernek van valami mondanivalója. Az elmúlt időben nem vettem részt aktívan a magyar labdarúgásban, azt gondolom, így nincs semmilyen jogom, hogy bármiben is elmondjam a véleményem. Majd ha újra szerepet kapok a magyar fociba, akkor hallatni fogom a hangom.

Arról azonban szóltak hírek, hogy játékos megfigyelői pozícióban dolgozik egy német cégnél. Mi pontosan a szerepe ott?

Ezzel a német céggel most már hosszú ideje kapcsolatban vagyok. Vannak elképzeléseink arról, hogy német játékosokat hozunk Magyarországra és fordítva, itthoni tehetségeket is szeretnénk elhelyezni külföldi akadémiákon, ahol a fejlődésük töretlen maradhat és esetleg utána még az első csapatba is bekerülhetnek, és válogatott játékosok lehetnek.

Kozák Attila nyilatkozta, hogy pár napon/héten belül a Dortmund szerződtetni fog egy fiatal magyar játékost. Erről van valami frissebb információ?

Amikor aktuális lesz, akkor el lesz mondva, hogy ki az a játékos. Természetesen Attila nem a levegőbe beszélt, minden elő van készítve. Több játékost küldtünk már Angliába is, szóval a Dortmund is egy reális lehetőség.

Térjünk át a kapitányi poszt kérdésére. Azért lenne pikantériája, ha saját hazája ellen debütálhatna, mint szövetségi kapitány…

Ez a kérdés engem most nem foglalkoztat. Aki benne van a labdarúgásban az tudja hogyan működnek a dolgok. Nem úgy, mint Magyarországon. Itt minden nap 18 nevet leírnak, már a vicc kategóriába tartozik, hogy ki lesz a szövetségi kapitány. Egy normális országban vagy klubnál mindig háttértárgyalások folynak. Van öt-hat jelölt, és az elnök eldönti, hogy kire bízza a kispadot.

Mindenkinek engedni kéne, hogy ne csak párszáz néző legyen a meccseken

Most folyjon tovább a beszélgetés két szálon. A téma marad a labdarúgás. Az egyik szál a foci Détári Lajos idejében, a másik a jelenlegi itthoni helyzet. Kezdjük az utánpótlással. Két hete Torghelle Sanyival beszélgettem, tőle is megkérdeztem, hogy mi hiányzik a mai fiatalokból. Szerinte a tűz. Ön mit gondol erről?

25-30 éve teljesen mások voltak a lehetőségek. Akkor minden biztosítva volt a gyerekeknek – volt labda, szerelés, pálya. Lehetett dolgozni. Mostanában a fiatalok már nem nagyon szeretnek focizni, és lehetőségük sincs hol játszani, nincsenek például grundok. A sportág is sokat veszített a népszerűségéből. Sok szülő nem a labdarúgást választja a gyerekének – mert most már ott tartunk, hogy sajnos a szülő választ sportágat – hanem az úszást, vagy a vízilabdát.

Nincsenek grundok, nincs hol játszani? Hisz az MLSZ azt kommunikálja, hogy sorra nyílnak például a műfüves pályák…

Persze, ezek a műfüves pályák meg is épülnek az iskoláknál, ahol óránként 8-10 ezer forintért adják ki őket. Hol vannak a gyerekek, akik ezt meg tudják fizetni?

Egy idézet öntől a válogatottbeli debütálásról: „Amikor odakerültem a válogatotthoz, nem tudtak olyat mondani nekem, amit ne csináltam volna meg. Ha arra kértek volna, hogy hordjak el egy hegyet, úgy elhordom, mint a huzat.” Ezzel szemben manapság olyanokat mondanak játékosok, hogy még négy mérkőzés erejéig eljönnek segíteni a válogatottnak. Ennyit változott a címeres mez értéke?

Megváltozott minden. Amikor mi elkezdtünk focizni, akkor az volt a célunk, hogy bekerüljünk valamelyik csapatba. A serdülőbe, az ifibe. Aztán ha onnan kiöregedtünk, akkor a felnőtt csapat és az NB 1 volt a cél, majd a válogatottság. Ennek az ember mindent alárendelt. Akkor ez óriási kiugrási lehetőség volt. A mostani válogatott játékosok azt elfelejtik, hogy ők is az NB 1-ből kerültek a válogatottba, majd az ottani jó szereplés járult hozzá ahhoz, hogy külföldi szerződést kaphattak. Most, hogy már kint vannak és profi labdarúgók lettek, gondolkodnak, hogy megéri-e nekik a nemzeti tizenegyben játszani. Hiszen sok játékostól hallottam, hogy ha eljön a válogatottba játszani, majd visszatér a klubcsapatába, akkor az edző mindig kihagyja a kezdő tizenegyből. Az én időmben az, hogy emiatt maradjak ki a kezdőből elképzelhetetlen volt. A mostani futballisták már másként gondolkodnak, külföldön képzelik el a jövőjüket, ott szeretnék az anyagi biztonságukat megalapozni. Ez is helyén való, hisz egy játékosnak 10-12 éve van arra, hogy egy olyan összeget ’összefutbalozzon’, amiből meg tud élni a karrierje után is.

Az első NB1-es meccsére még hétévesen úgy jutott ki, hogy egy ismerőse jegyeit kapta meg. Akkor ilyen egyszerűen mentek a dolgok, ha van jegy, akkor be lehet menni. Ez az idő is elmúlt, ma már szurkolói kártya kell, macerás a beléptetés na meg akár tenyérlenyomatot is kell adni…

Olyan problémákat feszegetünk, amiknek semmi értelme nincsen. Gondolják, hogy Magyarországon ne tudnának így is bárkiről bármit? Mindent tudnak, amit akarnak. Aki normális szurkoló, és azért megy ki, hogy szurkoljon a csapatának, annak nem jelent gondot, hogy szurkolói kártyát kell kiváltani a belépéshez. Az ügy egy kicsit fel van fújva. Már rég le kellett volna ülnie az érintetteknek, és átbeszélni ezeket a problémákat. Mindenkinek engednie kéne az elképzeléseiből, és akkor esetleg nem 2-300 néző előtt játszanák le a mérkőzéseket.

Egyébként Önnek milyen volt a kapcsolata a szurkolókkal?

Soha nem volt semmilyen problémám egy szurkolótáborral sem. Nem voltam durva játékos, nem nagyon kötözködtem, mindig tiszteletem az ellenfelet és a szurkolóikat is, szóval soha semmilyen atrocitás nem ért innen.

Nem tudom volt-e olyan program, amit az MLSZ sikeresen befejezett

Ismét megemlíteném Torghelle Sanyit, aki nemrég panaszkodott az egyik játékvezető verbális megnyilvánulásaira. De többen is szót emeltek már egyes sporik stílusa ellen. Ezen a téren mi volt a helyzet régen?

Régebben a játékvezetők sokkal toleránsabbak voltak. Nem úgy értve, hogy mindent megengedtek a pályán, de valahogy másabb volt a hangulat, kicsit közelebb engedtek magukhoz. Persze nem tegeztük őket, de ha szóltunk, hogy spori, nem biztos, hogy ez szabálytalan volt, akkor talán ő is elgondolkodott ezen. Most meg ott tartunk, hogy jönnek ezek a 25-30 éves játékvezetők, és egyszerűen nem lehet hozzájuk szólni, mert azt hiszik, hogy ők a labdarúgás meghatározó szereplői. Pedig épp akkor lennének meghatározóak, ha a mérkőzés alatt észre sem kéne vennünk őket. Az, hogy egy edző nem állhat fel a kispadról, vagy nem szólhat be a pályára, mert a negyedik játékvezető rögtön figyelmezteti, tarthatatlan. Meg kell nézni a külföldi példákat – természetes, hogy az edző véleményt formálhat, vagy a negyedik játékvezetővel megbeszéli, hogy mi történik a pályán. Ha ezt normális hangnemben teszi meg, akkor úgy gondolom ebben nincs semmi kivetnivaló, és a sporiknak is jobban partnernek kéne lenniük ebben.

Azt, hogy mennyit változott a labdarúgásunk, például az is mutatja, hogy az én generációm már teljesen máshogy tekint a mexikói VB-re. Mi gyakorlatilag sikernek könyveljük el, mondván legalább kijutottunk. Önöktől viszont akkor ennél jóval többet vártak…

Természetes volt, hogy sokkal többet vártak ettől a csapattól, hiszen előtte bizonyítottuk, hogy jó erőből álló, egységes csapat voltunk. Jó ellenfeleket tudtunk megverni és megfelelő önbizalommal vártuk a mexikói tornát, ahol mi is úgy gondoltuk, hogy kötelező a csoportból való továbbjutás, a továbbiak meg már a szerencsén is múltak volna. Sajnos ez nem sikerült. Utána pedig egy óriási hanyatlás következett, elindult lefelé a magyar labdarúgás. Szétszedték azt a csapatot, melynek gerince még sokáig együtt futballozhatott volna. Az eredmények magukért beszélnek, hiszen azóta nem jutottunk ki sehova.

Ez teljesen értelmezhetetlen. Van egy jó csapatunk, nem jön össze a VB, és rögtön szét kell szedni azt? Aztán meg persze, hogy nem jutunk ki sehova.

Magyarországon vagyunk, tudjuk nagyon jól, hogy itt nem hosszú távra gondolkodnak. Nem tudom, hogy volt-e olyan program, amit az MLSZ, vagy akármelyik testület meghirdetett a labdarúgáson belül és végig is vitte azt. El kellene kezdeni gondolkodunk azon, hogy mit csináltak a németek, a belgák az elmúlt tíz évben. A gyenge válogatottjukból egy ütőképes csapatot tudtak összerakni mellette az utánpótlásukat is megreformálták.

Mi a véleménye a mostani válogatottról és a selejtező sorozatról?

Azzal, hogy felemelték a létszámot illene kijutni az EB-re, hiszen a csoportokban már olyan csapatok vannak, akiket egy pár éve még nem jegyeztek az európai futballban. Ennyit változott ez is. A kiscsapatok és a körülöttünk lévő országok csapatai fejlődnek, csak a magyar labdarúgás áll most már 86 óta, és semmilyen változás, semmilyen eredmény nem történt.

Ha kellett nekimentem a vezetőknek

Térjünk át az edzőségre. Ön több egykori mesteréről is azt nyilatkozta, hogy ők olyanok voltak, hogy beléptek az öltözőbe, és nem kellett felemelni a hangjukat, ahhoz hogy tiszteljék őket. Önnek edzőként sikerült kivívni ezt a tiszteletet a játékosok körében?

Úgy gondolom, hogy mindig sikerült. Például a Fradinál azt mondták, hogy olyan edzőt keresnek, aki ha belép az öltözőbe, akkor mindenki tudja, hogy bejött az edző, tehát nem olyat, akinek háromszor kell bejönni, hogy észrevegyék. Természetesen a játékos múltam nagyon sokat jelentett. Szakmailag és emberileg is el kellett fogadtatnom magam a játékosokkal, azt hiszem ez mindenhol sikerült. A mai napig akármilyen problémájuk van sokan hívnak és keresnek, hátha tudok segíteni.

A vezetőkkel azonban korántsem volt mindig makulátlan a kapcsolat. Ha végignézzük az állomásait edzőként, akkor láthatjuk, hogy sok úgy ért véget, hogy összeveszett az épp aktuális elnökkel. Érez ezekben valamilyen felelősséget?

Felelősséget a játékosaim iránt éreztem. Ha a vezető ígérget, és nem fizeti ki a béreket, akkor úgy gondolom, hogy nekem kötelességem kiállni mellettük, hiszen együtt dolgozunk. Akkor tudok egy játékostól követelni, ha minden rendben van vele. A fizetés szempontjából is. Ő teljesíti a szerződésben aláírtakat, edz, mérkőzéseket játszik, akkor a másik oldalnak is teljesíteni kell. Mindig játékos párti voltam, hiszen ugye én is játékos voltam. Természetes volt nekem, hogy mindig kiálltam mellettük, és nekimentem a vezetőknek, követelve, hogy rendezzék le az elmaradt pénzeket. Sokan ezt zokon vették, ezért elváltunk egymástól. Ez engem soha nem zavart, hiszen olyan emberrel nem tudok együtt dolgozni, aki végig hazudozik.

Legnagyobb edzői sikerét a Haladásnál érte el – ahonnan szintén az anyagiak miatt kellett távoznia. Akkor Ön feljuttatta a csapatot, most viszont a kieséstől kéne megmenteni a Halit…

Nem tudom, hogy Magyarországon az edzőkérdésről kik döntenek, de a Haladásnál azért vannak olyan ex futballisták is, akik elég magas szinten játszották a labdarúgást. Erre odavisznek egy olyan edzőt, aki egyszer már kiejtette a Szombathelyt, mellette ő nem is az az ember, aki tudná motiválni a játékosokat, inkább a befelé forduló edzők közé tartozik, aki nem nagyon kommunikál. Ennek ez lett az eredménye.

A magyar foci másik nagy problémája lehet az is, hogy ugyanaz a tíz-tizenkét edző forog a magyar labdarúgásban, és cserélgeti a csapatokat…

Igen, vannak ilyen dolgok, hogy valakit elküldenek szerdán, és jövő héten már egy másik csapat kispadján van. Csak kérdezem én, hogy egy hét alatt mitől lett jobb edző?

Beszélgessünk a Fradiról. Amikor kinevezték ott edzőnek, akkor a bennmaradást és a fiatalok csapatba építését kérték öntől. Az előbbi nyilván sikerült. Mit gondol az utóbbiról?

Meg kell nézni, hogy kik játszanak jelenleg a Ferencvárosban. Azok a játékosok, akiket én hoztam, most meghatározó játékosok ott. Úgy gondolom, hogy jól kezdtünk el építkezni, csak sajnos akkor még nem voltak olyan anyagi lehetőségek, hogy ilyen játékosokat tudjunk igazolni, mint akik most játszanak a Ferencvárosban. Emelt fővel jöhettem el, amit vállaltam teljesítettem. Bent maradtunk, fiatal, Ferencváros érzelmű játékosokat hoztam. Gyömbér például csapatkapitány és válogatott játékos lett.

Istenként kezelik a külföldieket

Ön után jött Moniz és Doll, tehát egy holland és egy német vonal. Most pedig már ott tartunk, hogy lassan örülünk, hogy öt magyar kezd a nemzet csapatában.

Ez egy nagy probléma mindenhol a világon. A klubvezetőknek, vagy a ligának – ami nincs – kellene egy határozatot hozni, hogy például csak öt külföldit szerepeltethetnek a csapatok. Így lehetne megakadályozni, hogy 15-16 külföldi legyen a csapatban.

Ráadásul nem is 15-16 extra jó képességű külföldiről beszélünk…

Így van. Én tizenkét évet játszottam külföldön, így pontosan tudom mik az elvárások egy idegennel szemben. Magyarországon vannak olyan külföldiek, akik három-négy évig itt vannak, ezalatt játszanak nyolc mérkőzést, és felveszik minden hónapban a fizetésüket. Ennek nincs értelme. Olyanokra van csak szükség, akik jobb teljesítményt tudnak nyújtani, mint egy magyar játékos, mert az előreviszi a labdarúgásunkat. Olyanok leigazolását, akikkel csak a probléma van, és a játéktudásuk sem üti meg az NB 1 szintjét nem látom semmi értelmét. Azért van elképzelésem arról, hogy valakik ezeken a játékosokon jó pénzeket keresnek.

A külföldi edzők kellenek nekünk? Mondjuk a válogatott kispadra. Vagy azt egy magyar is meg tudná oldani?

Nem tudom, hogy miért, de ha valaki a határon túlról jön, akkor már Istenként kezelik. Régen a magyar játékosokat azért kezdték el külföldre engedni hogy tapasztalatot szerezzenek, nyelvet tanuljanak, majd ha visszajönnek, akkor ezeket hasznosítani tudják a magyar labdarúgásban. Ehhez képest nézzük meg, hogy az elmúlt 25 év volt idegenlégiósai közül hány olyan edző dolgozik az NB 1-ben, akinek komoly pályafutása volt külföldön, nyelvtudást és legmagasabb pro licenszes végzettséget szerzett… Semmi nem valósult meg. A Győrt megnéztem, két mérkőzés alatt egy edzőnél kéne már változást látni. Én nem akarom kritizálni Miriutát, de úgy fogadták őt, mint az Istent, holott azt hiszem még nem nagyon hallottunk arról, hogy mit tett a magyar labdarúgásért, vagy milyen edzői eredményei lettek volna.

Amikor mi éltünk az aranykorunkat akkor magyar edzőkkel volt tele a nyugati labdarúgás. Akkor tőlünk tanulnak, most meg mi ne tanuljunk a külföldiektől?

Dehogynem. Az MLSZ aláírt egy szerződést a spanyol labdarúgó szövetséggel, csak nem tudom ez mit takar, vagy mi lenne a lényege. A magyar labdarúgás olyan szinten van, hogy bárkitől tanulni tudna. De hát ehhez kéne egy program. Véleményem szerint jelenleg a német labdarúgás a legerősebb, abból lehetne nekünk meríteni. Utánpótlás szinten teljesen meg kellene változtatunk a játékosok képzését, ehhez egyszerű lenne Németországból tanácsokat kérni, hiszen ők is 2006-ban elkezdtek egy más programot, azóta mindent megnyertek. Tehát fejlődnünk és tanulnunk kell, mert nem szégyen tanulni.

A szövetség nem kéri ki a véleményét? Hisz ön belelát a külföldi fociba ugyanis nem kevés időt töltött odakint.

Én már harminc éve mondok olyan dolgokat, amiket most vezetnek be, és jönnek, hogy ők találták ki. Amikor 90-ben kikerültem Olaszországban, ott már akkor egyértelmű volt, hogy a labdarúgásban nagyon fontos az erőnléti edzők szerepe. Akkor azt mondtam, hogy Magyarországon ezt a kérdést meg kellene oldani. Most, azt hiszem fél évvel ezelőtt indult az első olyan képzés hazánkban, amely erőnléti edzőket képez, de még nagyon gyerekcipőben jár.

Egy utolsó idézet: „Háromszor voltam magyar bajnok, háromszor gólkirály, három országban választottak meg az év játékosának. Három országban nyertem kupát. 3 vb csoportmeccs jutott. Mexikó volt a csúcs és a pokoli mélység.” Elégedett a karrierjével?

Mindig azt mondom, hogy lehetett volna jobb és rosszabb is. Az határozta meg a pályafutásomat, hogy 24 évesen, én voltam a legfiatalabb, aki kikerült Magyarországról. Ennek voltak előnyei és sok buktatója is, hiszen soha nem tudtam szabadon igazolni, mindig meg volt kötve a kezem. De ezzel már nem kell foglalkozni, a számok nem hazudnak, én úgy gondolom, nagyon sokan cserélnének velem, és aláírnának maguknak egy ilyen pályafutást.

Mik az elképzelései a jövőjével kapcsolatban?

Kétezer tizenöttől száz százalékkal csak a munkának szentelem a mindennapjaimat. Januárban döntenek Görögországban a kapitánykérdésben, meglátjuk mi lesz. Sok elképzelésem van, biztos vagyok benne, hogy az egyik realizálódni fog. Január elsejétől dolgozni fogok, hogy a magyar, vagy a külföldi labdarúgásban azt még nem tudom.

Varga Dávid

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s