Németh Krisztián: Minden álmom visszakerülni a válogatottba

Vendégünk egy olyan fiatal focista, aki tajga volt az U 20-as világbajnoki bronzérmes labdarúgó-válogatottunknak, játszott Angliában, Görögországban de Hollandiában is. Most hosszabb kihagyást követően a tengerentúlon próbált szerencsét. Az amerikai életről, körülményekről, céljairól és a válogatottról is beszélgettünk a Sporting Kansas City támadójával, Németh Krisztiánnal.

Egy teljesen új kultúrába csöppentél az idén. Milyenek az amerikai emberek, és hogy telik egy napod, így nem sokkal a szezonkezdet előtt?

Normális esetben délelőtt van edzésünk, ám most a meccs közelsége miatt már délután edzünk, szóval a délelőttünk szabad (az interjú a Kansas City első bajnoki mérkőzése előtt készült – szerk.). A kultúráról sok mindent nem tudok mondani, nincs még sok tapasztalatom. Másfél hónapja vagyok kint, ez nagyjából edzőtáborral telt. Amit eddig le tudtam szűrni az az, hogy nagyon nyitottak és barátságosak az emberek.

Hogyhogy épp Amerikába igazoltál?

Nyáron volt egy európai lehetőségem, ez sajnos nem jött össze. A Kansastől Urbányi Istvánon keresztül volt ajánlatom, már egy éve beszéltünk róla. Aztán amikor szabadon igazolhatóvá váltam, az amerikaiak felvázolták az ottani lehetőségeket. A jövőben komoly fejlődésen fog keresztül menni a liga, sőt már most is érezhető, hogy elindultak felfelé. Ez nekem nagyon megtetszett, ezért döntöttem úgy, hogy kipróbálom magam a tengerentúlon.

Hogy fogadtak a társak, egyáltalán tudtak valamit Magyarországról?

Sok mindent nem tudtak, de annyit legalább igen, hogy Magyarország létezik – válaszol mosolyogva Krisztián. Vermes Péteren keresztül van magyar szál, így azért nagyjából azt legalább tudják, hogy Magyarország merre van…

Sallói Dániel, a Kansas utánpótláscsapatának tagja azt nyilatkozta, hogy valóságos zseniként tekintenek rád odakint. A társai fotózkodnak veled, aláírást kérnek. Ez valóban igaz?

Rendes a Danitól, hogy ezt mondta, nem hiszem, hogy zseniként kéne emlegetni. Találkoztam a srácokkal, fotózkodtunk is, nagyon jófejek, de még egyszer mondom, azért kicsit erős, amit Dani mondott. Megelőlegezte a bizalmat…

Milyenek a körülmények, az infrastruktúra a Kansasnél?

Nem akarok nagy szavakat mondani – messziről jött ember akármit mondhat. De tényleg nagyon jó minden. A stadiontól kezdve, az edzőkomplexumon át, az edzőtáborig. Minden profi, remélem egyszer sikerül majd az otthoniaknak is megmutatni, hogy milyen körülmények között készülünk, mert tényleg nem lehet erre panasz.

Túl vagytok a felkészülési időszakon. Beszéljünk egy kicsit erről. Kezdjük azzal, hogy volt-e valami különbség, az eddigi alapozásaidhoz képest?

Annak örülök, hogy végig tudtam csinálni a felkészülést sérülés nélkül, így jó erőben vagyok. Az edzések intenzívek voltak, mint labdával, mint labda nélkül. Nagyon élveztem az egészet, voltak számomra ismeretlen gyakorlatok is. Minden úgy történt, ahogy egy átlagos felkészülésen, csak a környezet, az edzők, és a játékosok újak voltak.

Öt gólt is szereztél az edzőmeccseken. Elégedett vagy magaddal?

Sosem vagyok elégedett, de valóban jól sikerült a bemutatkozás. Nyilván, elsősorban nem az volt a lényeg, hogy gólokat rúgjak, vagy, hogy hogyan játszom, hanem az, hogy elkerüljem a sérüléseket, minél előbb be tudjak illeszkedni a csapatba valamint, hogy erőnlétileg olyan állapotba kerüljek, hogy a szezont végig bírjam. Ezek szerencsére sikerültek. Az, hogy még gólokat is tudtam rúgni csak afféle ráadás.

Mik a csapat céljai a szezonra, és milyen poszton számítanak rád?

Péter vissza akarja szerezni a két éve megnyert bajnoki címet. Úgy érzem, hogy a keret erőssége bizakodásra ad okot, nyilván ebben próbálok majd én is segíteni. Bajnoki cím, de minimum jó szereplés a cél. A felkészülés során jobb oldalon, középcsatárként, és csatár mögöttiként is játszottam. Majd kiderül, hogy a szezonban melyik poszton kapok szerepet. Remélem valahol középen…

Melyik poszton fogsz szerepelni március végén Budapesten, a görögök ellen?

Ezen egyelőre még nem is gondolkodtam. Úgy kell teljesítenem, hogy szóba kerüljek a válogatottnál…

Most már lassan annyian mondják le a válogatottságot, hogy meg kell kérdeznem: neked célod-e a nemzeti 11?

Minden álmom! Én olyan beállítottságú vagyok, akinél fontos a válogatott, és az átigazolásaimat is mindig igyekeztem ehhez igazítani. Amerikával kapcsolatban is az volt az első kérdésem, hogy innen tudok-e válogatott lenni.

És tudsz? Nem félsz attól, hogy – mivel az amerikai azért nem tartozik a top bajnokságok közé -, és földrajzilag is messze vagy, kikerülsz Dárdai látóköréből?

Én nem jelenteném ki, hogy az amerikai bajnokság nem tartozik a futball elitbe. Nemrég voltunk egy előadáson, ott azt mondták, hogy 2022-ig a TOP 5 bajnokságban lesz az amerikai. Nagyon komoly fejlődésen megy keresztül a liga, teltházasak a meccsek, nem lehet előre tudni, hogy ki lesz a bajnok…De ha megnézzük a játékosokat, vagy az új tévés szerződést, mind olyan jellemzők, amik azt sugallják, hogy ez egy top bajnokság, vagy legalábbis az lesz. Jó helyre kerültem, számomra remek lehetőség, hogy itt lehetek. Hogyha rúgni fogom a gólokat, és rendszeresen jól fogok játszani, akkor van esélyem bekerülni a válogatottba.

Maradva a témánál – kijutunk az Európa-bajnokságra?

Pozitív ember lévén azt mondom, hogy ki fogunk jutni. Pozíciót nem tudnék mondani, nyilván a második hely jó lenne, de a pótselejtezővel sem lenne probléma.

Miért lehet az, hogy a 2009-es U20-as világbajnoki bronzérmes csapat két vezéregyénisége – Komanra és Rád gondolok- a múlt év nagy részét csapat nélkül töltötte, míg például az akkor mögöttünk végző Costa Rica azon korosztálya már a felnőtt VB-n is letette a névjegyét…?

Volt egy felemásra sikerült holland időszakom. Onnan el kellett jönnöm, és mindenféleképpen olyan helyre akartam igazolni, ahol látom magam előtt kihívást. Ezek alapján nem találtam megfelelő csapatot, az átigazolási piac pedig bezárult. Apróságokon múlik az egész, Volinak (Koman Vladimir – a szerk.) is hasonló problémája volt. Reméljük, hogy ezek után minden helyrejön, és keményen dolgozunk tovább, ahogy tettük azt a csapat nélküli időszak alatt is. Remélem sikerül visszakerülnünk a körforgásba.

Egervári Sándor nyilatkozott nekünk a múlt héten. Ő azt mondta, hogy gond volt a menedzselésetekkel. Egy fiatal játékosnak nem tesz jót az, ha gyakran kell csapatot váltania. Mit gondolsz erről?

Biztos, hogy ebből is adódott probléma. Én mindig játszani akartam, sokszor nem is voltam türelmes. Azon is sokat gondolkodtam már, hogy a sérülések nélkül most hol tartanék. A külföldi időszakom elején nagyon sok sérülésem volt, szinte félévente adódott valami komolyabb – boka, térd, arccsont. Azokból nehéz volt visszajönnöm. Ezek, a pályafutásom elején, nem igazán jöttek jókor. Lehet, hogy fizikálisan nem voltam kész arra, hogy ilyen szinten focizzak. De most már hála Istennek – lekopogom – elkerülnek az ilyen jellegű problémák, ezen az úton szeretnék továbbmenni.

A csapat nélküli időszakban nem gondolkodtál azon, hogy hazatérj, mondjuk az MTK-hoz, ha már ott készültél?

Volt róla szó. Az MTK-nak köszönöm is, hogy felajánlották, és azt is, hogy edzhettem náluk. Józsi bácsiék rendesek voltak velem. Nekik is köszönhető a már említett sérülésmentes felkészülés. Az MTK-nak jól ment a játék, én pedig bíztam abban, hogy mint szabadon igazolható játékos külföldre tudok kerülni. Amíg ez benne volt a pakliban, addig nem szerettem volna hazajönni.

Huszonhat évesen mondhatjuk, hogy a legjobb focista korban vagy. Meddig tervezel Amerikában maradni, és mik a hosszabb távú céljaid?

Nem gondolkodom hosszútávban. Ezt az évet szeretném megnyomni, és ahogy már említettem célom, hogy visszakerüljek a körforgásba. Erőlétileg, mentálisan, minden téren a toppon akarok lenni, bizonyítani szeretnék. Aztán ha jól megy, akkor jönnek magától a dolgok. Ha meg nem… erre nem is gondolok!

Egy bajnoki cím a Kansas-szel és EB szereplés a válogatottal elfogadható?

Hát, ha ez így történne, akkor nagyon boldog lennék. Nyilván reálisan nézve, nem hinném, hogy mindkettő összejöhet, de már az egyikkel is teljes mértékben elégedett lennék.

Zárásként: ha jól tudom rajongója vagy az amerikai sportoknak. Melyik a kedvenced, és voltál-e már meccsen?

Az NFL a kedvencem, azonban meccsen még nem voltam, hisz most nincs szezon. De ami késik nem múlik, ha időm engedi mindenképp kilátogatok majd néhány Kansas Chiefs mérkőzésre.

Varga Dávid

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s