Csak így tovább, kapitány! – Martí Zoltán jegyzete

A magyar válogatott meglehetősen unalmas mérkőzésen játszott gólnélküli döntetlent Görögország legjobbjaival vasárnap este a Groupama Arénában. A találkozót követően összességében teljesen indokolatlan morajlás veszi körül a magyar futballközeget, pedig sokkal inkább a pozitívumokról érdemes beszélni.

Fulham – Puskás Akadémia , Videoton, Lech Poznan, Omonia Nicosia – Changchun Yatai, Watford – Hamburg, Ferencváros, Dinamo Moszkva – Hoffenheim

Udinese – Dortmund, AS Roma, AS Roma, Fulham – Leverkusen, Benfica, Chievo, Udinese, Hellas Verona – PAOK

A két válogatott kezdőcsapatának játékosai ezekben a klubokban szerepelnek. S míg előbbiek gyakran csak a padon sütkéreznek, a hellének közül szinte mindenki kulcsjátékos csapatában. Uraim, miről beszélünk? Ahelyett, hogy értékelnénk, hogy az elmúlt 4 tétmeccséből a magyar válogatott 3 találkozón még gólt sem kapott, ahelyett, hogy értékelnénk a 8 pontot, mi itt fanyalgunk, fütyülünk, hisztizünk.

Aki azt hitte, hogy Dárdai Pál vezetésével majd ötöt rúgunk minden válogatottnak az hatalmasat tévedett. Ebben a csapatban ez a maximum, illetve ez talán még kicsivel több is annál. Dárdai a lehető legtöbbet kihozza ebből a csapatból, amely meglehetősen gyenge, hogy ilyen udvariasan fogalmazzak. Azon újságírók, akik életükben először kibandukoltak a tegnapi mérkőzésre, majd lelkesen elkezdték támadni a csapatot, pontosan megérdemelték, hogy Dárdai úgy kioktassa őket, hogy azóta is csak hebegjenek-habogjanak.

Ébresztő! Adjunk hálát, hogy négy tétmeccse veretlenek vagyunk, hogy van a válogatottnak egy olyan védelme, amely zsinórban harmadik tétmeccsén nem kap gólt, hogy van egy szövetségi kapitánya, akit emberileg és szakmailag is nagyon el kell ismernünk. Jönnek a hurrogók, a szakértőfejedelmek, hogy ez számukra „nézhetetlen” mérkőzés, az irigyek, a pogácsazabálók, a mágnestáblák mágusai, akik eddig maximum a távirányítót érték el életükben.

A magyar csapatnak minden esélye megvan arra, hogy erőn felül szerepelve elérje a pótselejtezős szereplést: ehhez viszont az kell, hogy a játékosok csússzanak- másszanak a címeres mezért, hogy a tudásukat helyettesítő alázat meg legyen bennük. Tudjuk a helyén értékelni a mi „aranylábú” fiainkat, mert nagyon rég volt ekkora esély arra, hogy kirügyezzenek azok a falábak!

Gyerünk Dárdai, gyerünk srácok!

 Martí Zoltán

Csak így tovább, kapitány! – Martí Zoltán jegyzete” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Valóban kevés szó esik arról, hogy milyen alacsony szinten van Magyarországon a sportújságírás. Vannak kivételek, de kevesek. Nem lehet meglepő a válogatott kontrára épülő játéka akinek tisztában van a bajnokságunk erejével, az utánpótlás nevelésünk szintjével és a légiósaink számával. Dárdai mióta kapitány lett az első perctől kezdve hangsúlyozta hogy így fog kinézni a játék. Akkor miért vannak meglepődve a kedves újgságíróink nagy része?

    Meglátásom szerint itt két téma össze van mosva: a jelenlegi válogatottkeret szintje és a magyar futball általános szintje. Míg az elsőnél semmilyen ok nincs csalódottságra és számonkérésre, a másodiknál minden ok megvan rá. Dárdai is szívesebben játszana egy ladatartásra épülő, rövidpasszos játékot, ha lenne hozzá anyag. De nincs. Azt a kérdést természetesen fel kell tenni: miért nincs? Mégpedig az MLSZ-nek, az akadémiáknak és a politikusoknak kell feltenni. Nem Dárdainak egy sikeres EB-selejtező után.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s