Apa, kezdődik!

Ma délután egy órakor útjára indul a pakk az idei divízió 1/A-s jégkorong világbajnokság helyszínén, a krakkói Tauron Arenában. Beharangozó írásunkban megvizsgáljuk, mik lehetnek a magyar válogatott erősségei és gyenge pontjai, természetesen szólunk az ellenfelekről is, különös tekintettel a nyitómeccsen szembejövő Japánra.

A hazai jégkorongdrukkerekben biztosan kellemes emlékeket idéz a majd’ kétmilliós Japán nagyváros, Szapporo neve, hiszen a magyar hoki történetének legnagyobb eredményét érte el a válogatott azzal, hogy 2008 tavaszán megnyerte az akkor még divízió 1-esnek nevezett vb-t, és kivívta a jogot arra, hogy egy év múlva a legjobbak között szerepeljen.

Azóta már hét év telt el, így nem meglepő, hogy az Ázsiában aranyérmes társaságból csak négyen (a kapus-vésztartalékként nevezett Hetényi Zoltánnal együtt öten) húzzák magukra majd Krakkóban is a piros-fehér-zöld szerelést. (Sille Tamás és Majoross Gergely pedig Rich Chernomaz segítőiként dolgoznak, valamint a sérülése miatt végül a játékot vállalni nem tudó Tokaji Viktor is a szakmai stáb tagjaként vesz részt a tornán.)

A csapat átalakulása azonban fokozatosan történt (ellentétben például az olaszokkal, akik kis túlzással a fél keretüket kicserélték tavalyhoz képest), a korábbi kulcsemberek helyére fokozatosan épültek és épülnek be az „utódok”, és többek között az ezredforduló utáni hangos sikereknek is köszönhetően egyre több jó játékosból válogathat az aktuális szakvezetés.

A 2008-as bravúrt, vagyis a legjobbak közé való feljutást azóta sem sikerült megismételni, bár többször is közel álltunk hozzá – legközelebb talán 2011-ben, amikor a budapesti rendezésű vb-n egy idegtépő, hosszabbításos meccsen kaptunk ki az olaszoktól 4-3-ra, és így végül a taljánoknak sikerült feljebb lépni.

Idén azonban ismét reális esély mutatkozik a szintugrásra, bár tegyük hozzá, biztosan nem lesz könnyű dolguk a magyar srácoknak, mert a kazahok pokolian erősnek tűnnek, Japán, Lengyelország, Magyarország és Olaszország között nincs igazán nagy tudásbeli különbség, talán csak az ukránok lógnak ki egy kissé lefelé a mezőnyből.

 

Mi szólhat tehát mellettünk?

Ahogy az előbb említettem, sűrű a mezőny, több közel egyforma tudású gárda csatázik majd az elkövetkezendő nagyjából egy hét alatt. Ilyen esetekben döntő lehet az emberelőnyös játék, amiben a magyar csapat egészen parádésan teljesített a felkészülési meccsek során, mind Szlovénia, mind Ausztria ellen be tudtunk találni létszámfölényes helyzetből, a sógorok elleni második meccsen kétszer is.

Újonnan honosított csatáraink, Frank Banham és Andrew Sarauer, illetve a hátvédként számításba vett Tyler Metcalfe „magyarítása” érthető módon nem aratott osztatlan sikert a szurkolók körében, hiszen válogatottunkra eddig nem volt jellemző a magyar felmenővel nem rendelkező hokisok szerepeltetése. Az edzőmeccsek alapján viszont nagyon úgy tűnik, hogy nem hozott rossz döntést a szakvezetés, amikor élt a honosítás eszközével, hiszen mind Banham, mind Sarauer biztató teljesítményt nyújtott.

Ráadásul Banham személyében egy hihetetlen rutinos támadót „igazoltunk”, hiszen a kanadai születésű veterán 32 NHL és 304 AHL-meccsen lépett jégre, illetve Svédországban, Finnországban, Oroszországban és Svájcban is megfordult pályafutása során. Lövőereje egészen félelmetes, erről az osztrák kapus, Starkbaum is tudna mesélni, akinek Banham egy bődületes bombával köszönt be a két nemzeti csapat 3-2-es magyar győzelemmel zárult találkozóján.

Sarauer az EBEL-ben egész szezonban remeklő Alba Volán egyik kulcsembere volt, és mind gólpasszok, mind szerzett pontok tekintetében a liga legszűkebb elitjébe tartozott. (A asszisztlistán ötödik, a kanadai táblázaton hatodik helyen zárt.) Banhammel és Kógerrel pedig egészen félelmetes támadótriót alkotnak, nagyon érzik egymást.

Kulcsemberek lesznek minden bizonnyal a korábbi évekhez hasonlóan a Vas-testvérek is. Vas Márton a német másodosztályú bajnokságban döntőt játszó (és azt elbukó) Löwen Frankfurt egyik legjobbja volt. Vas János pedig a cseh Extraligában töltötte az idényt, nem is teljesített rosszul, klubja, a Slavia Praha azonban az utolsó a vasárnap sorra kerülő Ceske Budejovice elleni meccstől függetlenül kiesett az élvonalból, így engedélyt kapott a vezetőségtől, hogy csatlakozzon a válogatotthoz, tehát akár már japánok ellen is számolhat vele Rich Chernomaz.

Remek formában érkezik a vb-re Sebők Balázs is, aki a finn másodosztályban bronzérmet szerzett a Hokki gárdájával, 32 asszisztjával pedig a liga legtöbb gólpasszát adó újonca lett a 20 esztendős center.

Érdemes lesz még figyelni a Fehérvár két ifjú titánjára, Erdély Csanádra, és Vincze Péterre akik a mögöttünk lévő szezonban klubszinten már bizonyították az Albában, hogy képesek a felnőtt mezőnyben is megállni a helyüket, most pedig a válogatottban is letehetik a névjegyüket életük első vb-jén.

A rendkívül lelkes magyar szurkolótábor, amelyről több alkalommal még az ellenfelek is elismeréssel szóltak, minden bizonnyal Lengyelországban is fergeteges hangulatot teremt majd, ami nagy segítség lehet a srácoknak a nehéz pillanatokban.

Hol találhatnak rajtunk fogást az ellenfelek?

Kapusposzton a korábbi években Szuper Levente helye megkérdőjelezhetetlen volt, és úgy tűnt, Hetényi Zoltán személyében sikerült megtalálni méltó utódját is. Zoli azonban gyakorlatilag a teljes idényt kihagyta egy súlyos agyvelőgyulladás miatt, alig néhány hete tért vissza a jégre, így aligha meglepő, hogy idén csak vésztartalékként nevezte a szakmai stáb. Jelenlétével, rutinjával persze sokat segíthet fiatalabb, kevésbé rutinos kapustársainak.

Rajna Miklós helyzete annyiban jobb, hogy ő egész évben egészséges volt, viszont csak 16 meccset kapott a Fehérvárban, pályafutása során összesen három alkalommal szerepelt vb-találkozón. Az előzetes összeállítás szerint ő kezd majd Japán ellen.

Bálizs Bence Rajnával ellentétben végigvédte a szezont a Miskolci Jegesmedvékben, és meg is nyerte a MOL-Ligát a Macikkal. Mivel két évvel idősebb kollégájánál, így a rutinja is valamivel nagyobb, ami viszont az ő esetében is aggodalomra adhat okot, hogy világbajnokságon ő is csak négyszer állhatott a vasak közé.

Az előkészületi összecsapások során ugyancsak kiviláglott, hogy a felettébb hatékony támadósorainkkal szemben a védelem meglehetősen ingatag lábakon áll. Az egyébként kapu előtt hasznosan és agresszíven játszó (és eredendően csatár) Metcalfe a hátsó alakzatban sokszor nem igazán találta a helyét. Mind a szlovénok, mind az osztrákok ellen feltűnően könnyedén tudtak bekorcsolyázni a kapunk elé az ellenfél támadói, ezt muszáj lenne az „éles” meccseinken határozottabb, agresszívebb védekezéssel megakadályozni.

Az utolsó pillanatban ráadásul az is eldőlt, hogy csapatunk legtapasztaltabb bekkje, Tokaji Viktor bokasérülés miatt nem tudja vállalni a játékot, neki egyébként ez lett volna a 20. vb-je.

Tokajin kívül ugyancsak bokasérülés miatt maradt ki a névsorból Sikorcin Ladislav, Hajós Rolandot kéztörése akadályozta meg a részvételben, az elutazás előtti utolsó edzésen pedig Bartalis István szenvedett térdszalagszakadást, így a felkészülés során Hárival remekül működő csatárduót alkotó támadóra sem számíthat Rich Chernomaz. Az ő kiválása azért is érzékeny veszteség, mert az emberelőnyös játékunkban is fontos szerep hárult volna rá.

Ha pedig mindez még nem lenne elég, szombaton a Nemzetközi Jégkorongszövetség közölte a válogatott vezetésével, hogy Sofron István még a német bajnokság középdöntőjében összeszedett egy hárommeccses eltiltást, amiből egyet letöltött, viszont maradt még kettő, ezeket pedig a vb-n lesz kénytelen „leülni”, így Japán és Kazahsztán ellen őt is kénytelenek leszünk nélkülözni.
Mai ellenfelünk, Japán ellen hagyományosan igen nehéz mérkőzéseket szoktunk játszani, sok és gyors korcsolyázásra épülő, lendületes stílusuk általában nem ízlik a magyar válogatottnak, ennek ellenére legtöbbször a mieink győzelmével zárulnak ezek az ütközetek. Legalábbis a 2008-as szapporói vb óta, előtte inkább japán fölény volt jellemző. A számunkra feledhetetlen torna óta hat alkalommal néztünk farkasszemet a kamikazékkal, és egyelőre ők pislogtak többször: ők kétszer győztek rendes játékidőben, mi háromszor, egy alkalommal pedig büntetőkkel múltuk felül őket. Ha csak a vb-találkozókra szűkítjük a kört, még biztatóbb a mérlegünk. A 2012-es ljubjanai vb-n 5-1-re intéztük el őket, a rá egy évre Budapesten 1-0 lett a vége ide, tavaly Koreában pedig egy küzdelmes meccs dőlt el büntetőkkel a javunkra.

A japán csapatból visszavonult a védelem egyik oszlopa, a veterán honosított kanadai Aaron Keller, akit ez alkalommal már Mark Mahon segédedzőjeként láthatunk majd. A hátsó alakzat amúgy is szinte teljesen kicserélődött, a tavalyi hét bekkből csak kettő, Janadori és Szaszaki kapott meghívót idén is.

Aki mégis stabilitást adhat nekik hátul, az nem más, mint tavalyi VB legjobb kapusának válaszott, NHL-t megjárt portás, Fukufudzsi Jutaka.

A támadósor egyik kulcsfigurája lehet a 29 esztendős Ueno Hiroki, aki az Asia League legutóbbi szezonjának 40 góljával gólkirálya, 80 szerzett pontjával pedig egyben legeredményesebb játékosa is lett. A kilenccsapatos bajnokságban, melyben a japán és dél-koreai klubok mellett orosz és kínai csapat is szerepel, annak 2004 óta íródó történetében másodszor fordult elő, hogy a kanadai táblázat élén ázsiai születésű játékos végzett. 2011-ben épp válogatottbeli csapattársának, Tanaka Gónak sikerült ez a bravúr. Tanaka – aki egyébként szintén tagja a japán vb-keretnek – ezúttal is szépen termelte a pontokat, 71 egységig jutott.

Ha őket ki tudjuk kapcsolni, illetve képesek leszünk az ázsiaiak gyors játékát ütközésekkel lassítani, tördelni, illetve támadásban az elmúlt meccsekhez hasonló hatékonysággal dolgozunk, akkor jó esélyünk lehet a győzelemre a nyitányon.

Hajrá magyarok!

 

Tervezett összeállításunk:

Kóger, Sarauer, Banham
Sebők, Hári J., Vincze
Kovács Cs., Vas J., Erdély
Benk, Nagy K., Magosi B.

Orbán, Vas M.
Metcalfe, Szirányi B.
Gőz, Kiss D.
Pozsgai

Rajna (Bálizs)

A torna menetrendje:

Április 19., 13.00: Magyarország – Japán
Április 20., 13.00: Magyarország – Kazahsztán
Április 22., 16.30: Magyarország – Olaszország
Április 23., 16.30: Magyarország – Ukrajna
Április 25., 20.00: Lengyelország – Magyarország

A Sport TV mindegyik mérkőzésünket élőben közvetíti

Gombos Krisztián

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s