Szántó Öcsi bácsi: “Egyre bonyolultabb a fiatalokkal”

Boksz, család, könyvek, színház és még egy kis boksz. Így telnek Szántó Imre, ökölvívó edzőlegenda hétköznapjai. Hogy hogyan lett a lakótelepi srácból sikerkapitány, hogy mi a baj a jelenkori ökölvívásunkkal, és hogy ki léphet Papp László vagy Kovács Kokó nyomába, megtudhatják, ha elolvassák Öcsi bácsival készült interjúnkat.

Tudjuk önről, hogy édesapja hatására kezdett bokszolni. Azon kívül mi érdekelte még gyermekkorában?

Majdhogynem beleszülettem az ökölvívásban. Kissrác koromban, azaz az ötvenes évek elején, az iskolában mindig volt sportfoglalkozás a testnevelés óra után. Ilyenkor kézilabdáztunk, fociztunk. Ráadásul olyan lakótelepen éltem, ahol rengeteg hasonló korú gyerek is lakott, lent az udvaron sokat lőttük velük a bőrt. De amint említette az apám is bokszolt, így gyakorlatilag kiskoromtól bunyósok közt nőttem fel.

Apja mellett Papp Laci bácsinak köszönhet még nagyon sokat. Évekig dolgozott mellette. Miben volt ő más, mint a többi bokszoló, vagy edző?

Az biztos, hogy a magatartása példás volt. Az elméleti, filozófiai  kérdéseket nem mindenki tudja felfogni, magáévá tenni, de ha nap, mint nap együtt vagy egy szinte hibátlan emberrel, akkor azért könnyebben megy. Laci bácsi pedig az volt- a viselkedésében, a magatartásában, a hozzáállásában, az életfilozófiájában sem lehetett kivetnivalót találni. Hasonlóan kifogástalan volt a munkához való viszonya is. A saját feladatait tisztességesen, becsületesen ellátta. Sportszerű és szerény volt. Annyira vigyázott arra, hogy meg ne sértsen valakit, hogy nem tudták megelőzni őt a köszönésben. Nem volt egy bőbeszédű ember,  az okos dolgokat ki kellett húzni belőle, így inkább a cselekvéseiből lehetett sokat meríteni. Azt vallotta, hogy a tisztes és becsületes munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét, akkor, ha az ember olyan sportágat választ, melyhez tehetsége is van. Ezt nem lehet kiváltani a szorgalommal és a munkaszeretettel.

Nemsokára már ön lett a szövetségi kapitány. Mekkora kihívás volt ez?

Éppen nyaralni indultunk, amikor a rádióban hallottam, hogy Laci bácsi azt javasolta, hogy a Szántó öcsi legyen utána a szövetségi kapitány. 1993 januárjában jártunk ekkor. A szövetség kiírt egy pályázatot, amire mivel úgy éreztem, hogy volt már elég nemzetközi gyakorlatom jelentkeztem. Több induló volt, valószínűleg Laci bácsi véleménye is beleszámított abba, hogy végül én nyertem a pályázatot. Így tehát 1993 januárjától, 2004 decemberéig szövetségi kapitány lettem.  Ezalatt a Laci bácsi mellett tanult, valamint a gyermekkoromtól kezdve  apámtól ellesett gyakorlati tapasztalatot és elméleti tudást próbáltam kamatoztatni.

Lett is kamat, mégpedig a számtalan érem, és siker. Lehet ezek közül bármelyiket is kiemelni?

Az ifjúsági válogatottnál nagyon jó időszakom volt. Kovács Pisti, Mizsei Gyuri, Szakállas Feri, Lakatos János érmesek voltak a 88-as ifi EB-n, Szűcs Laci VB érmes is lett, aztán felkerültek a régi nagyok mellé a felnőtt válogatottba. 91-ben Kovács Pisti lett az első magyar világbajnokunk, a 92-es olimpián volt három bronzérmesünk. Ekkor Laci bácsi még a vigyázó szemeit rám vetette. A 96-os olimpián Kovás Pisti aranyérmes lett, aztán 97-ben Erdei Zsolttal kiegészülve világbajnoki címet szereztek, 2000-es években Balzsay Karcsi és Bedákék sikerei. Tehát valóban egy remek korszakról beszélhetünk.

Erdei Zsolt 2000-es olimpiai bronzérme óta viszont az ötkarikás játékokon sem érünk el kimagasló eredményeket. Pedig az örökranglistán előkelő helyen állunk. Hülye kérdés: mi történt a magyar boksszal?

Változnak a korosztályok.Egyre bonyolultabb a fiatalokkal. Másképp kell velük foglalkozni. A tanítás, az iskolarendszer, gyerek-szülő kapcsolat is más. Rétegsportágról van szó. Rengetegen szeretik, és próbálják ki a bokszot, de amikor már a felnőttek közé kerülnek nagyon megnehezedik a dolguk.  Egy jó bokszoló jó munkaerő is szokott lenni, így pedig nem szívesen engedik el edzőtáborokba, versenyekre. Tehát lecsökkent a felnőtt ökölívók száma. A megmaradtak közül kéne kiaknázni azon tehetségeket, akikre ráfekszünk, és kiemelten foglalkozunk velük. Ekkor lehetne éremeséllyel utazni nagy versenyekre. Az eredményességnek azért van természetes hullámzása is. Az edzőképzésben is történtek visszaesések. A tapasztaltabb, idősebb trénerek egy része sajnos vagy már nincs köztünk, vagy fölhagyott az oktatással.  Nagy hiba volt, hogy a Testnevelési Főiskoláról elkerült az edzőképzés, és ennek helyét OKJ-s tanfolyam vette át. Rengeteg a tapasztalatlan fiatal tréner, teli lendülettel, szeretnének gyorsan sikert elérni. A bunyó viszont precíz munkát kíván. A kaktuszhoz hasonlítanám a versenyzőket: szúrósak, porosak, piszkosak, de egy pár év múlva kivirágoznak. Nevelni kell őket, sok munka van velük, rengeteg a nehézség. Ez sok más sportnál is így van. Bízom abban, hogy a mostani tehetséges utánpótláskorúak be tudnak érni a felnőttben. És ha már utánpótlás: van egy szemléletbeli hiba is, mégpedig, hogy nem a junioroknál kell eredményeket elérni. Annak egy felkészítési időszaknak kellene lennie, a végcél a felnőttkori eredményesség legyen. Nem kell őket kihajtani serdülőkorúak között. Bízom benne, hogy ha érettebb, tapasztaltabb lesz az edzői garnitúra, akkor előbb- utóbb változni fog (az eredményesség).

Tavaly a Fradi ökölvívó-szakosztályához került. Mi a helyzet a kilencedik kerületben?

Egy nagyon eredményes ökölvívó szakosztályról beszélhetünk. A sportág első olimpiai bajnoka is Fradista volt. 82-ben szűnt meg a szakosztály. Apám is ott versenyzett a harmincas években, örökös bajnoka a klubnak. Én a fradizmusban nőttem fel, vágyam volt, hogy a Ferencvárosban, ha lehetőség lesz rá, akkor újra legyen ökölívás. Most ott tartunk, hogy májusban már elkezdünk edzeni az új népligeti edzőteremben. Még folyik a felszerelések beszerzése külföldről, addig Kispesten tréningezünk. A környező iskolákból hívjuk majd a gyerekeket bunyózni és másfél-két éven belül az utánpótlás terén már meghatározó klub lehetünk.

Hogy állnak a felnőtt versenyzőkkel?

A felnőttek közül Harcsa Zoli válogatott kerettag, esélyes arra, hogy induljon a nyári Európa Játékokon, valamint az év végi olimpiai kvalifikációs VB-n megcélozza Riót. Londonban ötödik lett, remélhetőleg ott még sikeresebb lesz. A Fradi tradíciói olyanok, hogy itt nem lehet csak közepes eredményeket elérni. Ez nekem  is nagy felelősség és kihívás. Amikor sikerült megalapítani a szakosztályt, akkor úgy éreztem magam, mint amikor Pisti megnyerte az olimpiát –most olyan magasan van a léc, hogy ahhoz, hogy ezen a szinten tudjunk maradni, vagy e fölé kerüljünk szükség van hozzá minden szellemi és fizikai adottságomra. Érzem a felelősséget. Méltónak kell lennünk a Fradi címerhez.

Zoli a Fradi címer mellett méltó lesz a magyarra is? Azaz benne van a potenciál mondjuk egy olimpiai jó szereplésre?

Most volt 22 éves, eddig is nagyon szép eredményeket ért el. Már megfelelő tapasztalata is van, remélem lehiggad. A fiatalság szertelenségét félretéve erősen koncentrál arra, hogy kikerüljön és jól szerepeljen az olimpián.

Végezetül, távolodjunk el egy kicsit a sportágtól. Mit csinál Öcsi bácsi a szabadidejében?

Az ökölvívó edzőség egész embert kíván, de azért mindig jut szabadidő. A lányomék és a két unokám is nálunk élnek. Olvasgatni szeretek, mostanában történelmi könyveket forgatok. Egyébként minden téma érdekel. De így vagyok a sportokkal is, sok eseményre kijárok, mert azokból is át tudok venni dolgokat az ökölvíváshoz. Azt nem mondom, hogy nagy színház rajongó vagyok, de előfordulok olyan helyeken is. Tehát egy átlag hétköznapi ember életét élem.

(Fotó: sportmenü)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s