Puskástól Guttmannon át Kassaiig – a BEK-döntők magyar szereplői

Szombaton este az egész futballvilág Berlinre figyelt, de úgy általában az elmúlt hétről is elmondható, hogy a Bajnokok Ligája döntője körül forgott minden – a labdarúgás hívei és a két csapat drukkerei számára legalábbis mindenképpen. Bár a két sztáralakulat vitathatatlanul szórakoztató meccsel örvendeztetett meg bennünket, nekünk, magyar szurkolóknak kicsit keserű lehetett a szánk íze, hiszen idén sem akadt honfitársunk a pályán a finálé résztvevői között

Igaz, ehhez az érzéshez már volt időnk hozzászokni az elmúlt két-három évtizedben, hiszen klubcsapataink ritkán érik meg a tavaszt – sőt az utóbbi években már az őszt is – a nemzetközi kupákban, nemhogy a döntőbe jutnának. Egyesületeink labdarúgásunk legsikeresebb időszakaiban sem tudták beverekedni magukat a legrangosabb európai klubsorozat fináléjába, jóllehet három reprezentánsunk is a siker közvetlen kapujában vérzett el: 1957/58-ban a Vasas, 1964/65-ben a Győr, 1973/74-ben pedig az Újpest búcsúzott az elődöntőben.

A labdarúgók, edzők, illetve a játékvezetők között azonban többen is akadtak az elmúlt évtizedekben, akik részt vehettek a Bajnokcsapatok Európa Kupája döntőjében, és bizony többen közülük el is hódították a serleget.

Ezeket a kiváló sportembereket igyekeztem az alábbi írásban összegyűjteni és röviden bemutatni.

Játékosok:

Puskás Ferenc

31 évesen, tizennyolc kilós túlsúllyal érkezett a Real Madridhoz 1958-ban, de elképesztő akaraterejének és kitartásának köszönhetően sikerült lefogynia és bekerülnie a királyi gárdába. Első idényében gólt szerzett az Atlético Madrid elleni BEK-elődöntőben, a fináléban viszont nem léphetett pályára, mivel – noha “Pancho” egész tavasszal kiemelkedően futballozott – Luis Carniglia edző kihagyta a csapatból. Puskás leigazolását kezdettől fogva ellenezte az argentin mester, aki később sem jött ki jól a magyar támadóval. Az áldatlan helyzetet végül Santiago Bernabéu oldotta meg, aki a szezon végeztével kiadta az immáron négyszeres BEK-győztes Carniglia útját.

Az 1959-60-as évadot már Miguel Munoz irányításval kezdte meg a Real, a spanyol tréner elődjével ellentétben feltétlenül bízott Puskásban, amit a csatár csodálatos teljesítménnyel hálált meg: a BEK küzdelmeiben 12 gólt szerzett, a döntőben az Eintracht Frankfurt elleni diadal alkalmával négyszer talált be, ami mindmáig rekordnak számít. Sorozatban elért ötödik sikerének köszönhetően a Madrid hazavihette az eredeti serleget.

Legközelebb két évre rá, 1961-62-ben sikerült BEK-döntőbe kerülni a Blancóknak, Puskás ismét a sorozat gólkirálya lett 7 találattal, a fináléban viszont hiába ért el mesterhármast, a trófeát végül a duplázó Eusebio vezette Benfica hódította el az 5-3-as portugál győzelemmel végződött mérkőzésen. 1963-64-ben újfent gólkirályi címnek örülhetett: 7 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját a Száguldó Őrnagy, a döntő azonban megint nem hozott számára sikerélményt – Helenio Herrera Intere 3-1-re legyőzte a spanyol alakulatot.

Utolsó madridi évében a 39. életévébe lépő Pancho már nem számított alapembernek a királyi gárdánál, így a döntőben sem kapott szerepet, viszont ősszel, még a selejtezőben két meccsen ötször vette be a Feyenoord kapuját, így tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy összességében tevékeny részese volt a Real hatodik BEK-győzelmének.

A Honvéddal négyszeres magyar bajnok, négyszeres magyar gólkirály, a Reallal az említett három BEK-siker mellett ötször nyert bajnokságot, egyszer spanyol kupát, négy alkalommal kapta meg a hispán pontvadászat leggólerősebb játékosának járó Pichichi-trófeát. A válogatottal világ- és olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes. Számtalan egyéni elismerésben részesült, emlékét Budapesten és Madridban szobor őrzi, a magyar fővárosban utcát neveztek el róla, a válogatott otthona, országunk legnagyobb stadionja is az ő nevét viseli, ahogy a felcsúti akadémia is.

Mindmáig a magyar válogatott történetének legeredményesebb gólszerzője. Tiszteletére a FIFA 2009-ben megalapította a Puskás-díjat, melyet minden évben az adott idény legszebb gólját szerző játékos kapja.

Rudas-Ferenc_0102

Kubala László

1950-ben került a Barcelonához és szép lassan csapata legnagyobb sztárjává nőtte ki magát a budapesti születésű zseni. Az 50-es években négy bajnoki és öt kupagyőzelemhez segítette a katalánokat, az 1951-52-es idényben például öt trófeával gazdagodott a Barca vitrinje: a bajnokság mellett megnyerték a spanyol kupát is, ezzel automatikusan megkapták a szuperkupának tekinthető Eva Duarte-kupát, diadalmaskodtak a francia, olasz, portugál és spanyol klubok számára kiírt Latin Kupában, valamint elhódították a legjobb gólkülönbségű gárdának járó Trofeo Martini Rossit is. Kubala 26 góllal zárta a szezont.

Az évtized sikereinek hatására egyre többen akarták látni Kubaláék játékát, így épülhetett meg a Camp Nou, melyet 1957-ben adtak át. A Barca a dekád végén diadalmaskodni tudott az UEFA-kupa és az Európa Liga elődjeként emlegetett (bár hivatalosan nem az UEFA által szervezett) Vásárvárosok Kupájának első két kiírásában. Kubala az 1958-as Birmingham City elleni elődöntő visszavágóján bevette az angolok kapuját, majd a továbbjutás eldöntő harmadik mérkőzésen is ő szerezte a győztes gólt. A London válogatottja elleni döntőn nem lépett pályára. A 1958-60 között lezajlott kiírásban már megtapasztalhatta “Kuksi” is, milyen egy nemzetközi kupafinálé atmoszférája, a Birmingham City elleni második meccsen a kezdőben számított rá a frissen menesztett Helenio Herrera helyére beugró Enric Rabassa mester.

Egy évvel később, az 1960-61-es évadban elsőként sikerült kiejteniük a BEK-ből a Real Madridot, ezzel megtörve a Blancók diadalmenetét, amely a sorozat megszületése, azaz 1955 óta tartott. A döntőben ez Eusebióval felálló, Guttmann Béla által vezetett Benfica várt rájuk, és bár a gránátvörös-kékek sokkal jobban játszottak ellenfelüknél – a kapufát például négy alkalommal találták el – végül a portugálok örülhettek.

Az idény végeztével Kubala visszavonult, utánpótlásedző lett a Barcánál, 1962-63 szezonban pedig a felnőttcsapatot is irányíthatta. A sikerek azonban elmaradtak, így 1963 nyarán távozott a Camp Nou-ból, a városi rivális Espanyolhoz írt alá, ahol játékos-edzőként együtt futballozhatott Alfredo Di Stéfanóval. Később megfordult Svájcban és Kanadában is, 1967-ben aztán végleg szögre akasztotta a stoplist, onnantól kezdve csak edzőként dolgozott. 1969 és 1980 között spanyol szövetségi kapitányként tevékenykedett és egy 11 éves sikertelen időszakot zárt le azzal, hogy 1978-ban újra kijutatta a Vörös Fúriát a vb-re. A 80-as években két alkalommal bajnoki címet szerzett a szaúdi Al-Hillallal, 1988-ban pedig megnyerte a spanyol második vonal küzdelmeit a Malagával. Tagja volt az 1992-es barcelonai olimpián aranyérmes spanyol válogatott szakmai stábjának is. Barcelonában és Budapesten is szobrot állítottak neki, a Vasas akadémiáját is róla nevezték el.

00000003_91

Czibor Zoltán

A legendás Aranycsapat ördöngösen cselező balszélsője 1958-ban Kocsissal együtt, Kubala hívására érkezett a Barcelonához. Mindjárt a debütálásán gólt szerzett a Valencia ellen és szép lassan kihagyhatatlanná vált a gránátvörös-kékeknél. Az 1960 VVK-döntő 4-1-re megnyert második meccsén kétszer volt eredményes. Egy évvel később a Benfica elleni BEK-döntőben is betalált, a vereségtől azonban nem tudta megmenteni csapatát.

Az elvesztett finálét követően az Espanyolhoz távozott, majd szerepelt a katalán CE Europa, a svájci FC Basel, illetve az osztrák Austria Wien színeiben is. Játékos-pályafutását Torontóban zárta, majd visszaköltözött Barcelonába, ahol sokáig Kék Duna nevű kocsmáját vezette.

A rendszerváltás után, 1990-ben hazatért Magyarországra, Komáromba, ahol megalapította egykori klubjának, a Komáromi MÁV-nak a jogutódját, melynek elnökeként tevékenykedett. Egészen 1997-ben bekövetkezett haláláig itt élt.

Komáromban emlékszobát rendeztek be tiszteletére, 2011-ben pedig emléktáblát helyeztek el kaposvári szülőházának falán. A Fradival egyszeres, a Honvéddal kétszeres magyar bajnok, a Barcával két alkalommal hódította el a bajnokságot, egyszer a VVK-t. A válogatott színeiben világbajnoki ezüst- és olimpiai aranyérmet ért el. 1955-ben Machos Ferenccel holtversenyben gólkirályi címet szerzett.

Czibor

Kocsis Sándor

Cziborhoz hasonlóan Kubala invitálására szerződött a Barcelonához, mellyel első évében rögtön bajnoki címet és kupát nyert. Kimagasló fejjátéka miatt Spanyolországban “Cabeza de oro”-nak, azaz Aranyfejnek becézték.

Az 1961-es BEK döntő helyszíne az a berni Wankdorf Stadion volt, ahol az Aranycsapat 1954-ben elvesztette a németek elleni világbajnoki dőntöt. A legenda szerint Kocsis a Benfica elleni finálé előtt közölte a Barca masszőrével, Ángel Murral: “Ezen az elátkozott pályán nem nyerhetünk” Bár Kocsis ezúttal vezetést szerzett csapatának, végül igaza lett, a portugálok fordítani tudtak. A sors furcsa fintora, hogy ismét 3-2-re győzött az ellenfél, illetve Czibor is betalált, ahogy azt megtette a vb-n is.

1966-ban, a Barcából vonult vissza az aktív játéktól, a katalán fővárosban telepedett le, ahol éttermet nyitott. Később gyomorrákot és leukémiát diagnosztizáltak nála, 1979-ben hunyt el, amikor máig tisztázatlan körülmények között kiesett egy barcelonai kórház negyedik emeleti ablakán.

A Ferencváros színeiben egyszeres, a Honvéddal háromszoros bajnok, háromszoros magyar gólkirály. A Barcával kétszeres spanyol bajnok és ugyancsak kétszeres kupagyőztes, BEK-döntős, VVK-győztes. A válogatott kötelékében világbajnoki ezüstérmes, az 1954-es vb gólkirálya 11 találattal, olimpiai bajnok.

Kocsis_zsáner

Kű Lajos

A székesfehérvári születésű középpályás a Videotonban kezdte pályafutását, ahonnan 1968-ban a Ferencvároshoz szerződött A zöld-fehérekkel a bajnokságban négyszer végzett második helyen, a Magyar Kupát pedig két alkalommal megnyerte. Ingadozó formája miatt a Fradiból távozni kényszerült, így 1974-ben a Vasashoz igazolt. Angyalföldről egy szezont követően továbbállt a másodosztályú Volán SC-hez, ahol három évet töltött el.

1977-ben Szabadkán keresztül Olaszországba szökött, amiért a FIFA egy évre eltiltotta. A büntetés lejártával az FC Bruges játékosa lett. A belga csapattal 1978-ban BEK-döntőt játszhatott, ahol azonban Kenny Dalglish góljának köszönhetően 1-0-ra legyőzte őket a Liverpool. A rá következő évben a Bruges-zsel belga bajnok lett, majd egy szezon erejéig az Egyesült Államokba igazolt. Az amerikai kitérőt követően visszatért Európába: három idényt még Ausztriában játszott, mielőtt 1984-ben visszavonult.

A magyar válogatottban 8 mérkőzésen szerepelt, egyszer volt eredményes. Az 1972-es, Belgiumban rendezett EB-n 4. helyezést ért el a csapattal, egyetlen gólunk az ő nevéhez fűződik. Ugyanebben az évben a müncheni olimpián ezüstérmet szerzett.

1998-ban költözött végleg haza Magyarországra, 2002-ben létrehozta az Aranycsapat Alapítványt, melynek azóta is elnöke. A szervezet célja egyrészt az Aranycsapat emlékének ápolása, másrészt a kárpát-medencei magyar fiatalság összefogása, összetartozás-tudatának erősítése. Ezt a célt szolgálja az alapítvány által szervezett Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság is. Kű Lajos kezdeményezésére hozták haza Kocsis Sándor hamvait Barcelonából és temették újra a legendás csatárt 2012-ben Budapesten.

ku-lajos-szines

Bölöni László

Marosvásárhelyen látta meg a napvilágot, 14 éven keresztül szolgálta szülővárosának csapatát, az azóta megszűnt ASA Marosvásárhelyt, melynek stadionját később róla nevezték el. 1984-ben átirányították a Steaua Bukaresthez, három román bajnokságot és két kupát nyert.

Legnagyobb sikerét azonban egyértelműen az 1986-os idényben érte el, amikor a Barcelona ellenében elhódította a BEK-serleget a fővárosiakkal. A döntőben 0-0 lett a rendes játékidő vége, a ráadásban sem esett gól, így jöhettek a tizenegyesek. Bölöni ugyan kihagyta a maga büntetőjét, a bánáti sváb származású Duckadam azonban ihletett formában védett azon az estén: a katalánok minden próbálkozását hárította, így a bukarestiek örülhettek a végén.

(Annak a Steauának a tagja volt egyébként a 2014-ig a román válogatott szakmai munkáját irányító Victor Piturca is.)

Bölöni a BEK-sikert követően még az Európai Szuperkupát is begyűjtötte a románokkal az aranylabdás Belanovot és Blohint, valamint a kárpátaljai Rácz Lászlót is soraiban tudó, Lobanovszkij által dirigált Dinamo Kijev ellenében, majd légiósnak állt: Belgiumban a brüsszeli Racing Jet, Franciaországban a Creteil és az Orleans csapatát erősítette. Románia válogatottjában 102-szer lépett pályára, 23 gólt szerzett. Két alkalommal választották az év román labdarúgójává.

Edzői pályafutása – amely játékos-karrierjéhez hasonlóan elismerésre méltó – 1994-ben, a Nancynál kezdődött, akikkel az 1997-98-as idényben megnyerte a francia másodosztályt. Egészen 2000-ig vezette a lotaringiai gárdát, majd elvállalta a román válogatott szövetségi kapitányi posztját, melyről azonban egy év után lemondott.

2001-ben átvette a Sporting csapatát, mellyel első évében bajnokságot és kupát nyert. A következő idény viszont már nem sikerült ilyen fényesre, így távoznia kellett. Lisszaboni időszakából érdemes megjegyezni, hogy ő vitte föl a zöld-fehér klub első keretéhez Cristiano Ronaldót, Hugo Vianát, valamint Ricardo Quaresmát is.

Portugáliából visszatért Franciaországba, ezúttal a Rennes-hez, ahol az egyesület az ő irányítása alatt érte el 2005-ben történetének legjobb eredményét egy 4. helyezéssel, melynek köszönhetően az UEFA-Kupában való indulás jogát is kivívták. A Rennes-nél elért sikereire felfigyelt az AS Monaco is, ahol viszont nem jöttek az elvárt eredmények, így öt hónap után távozni kényszerült. Nem sokáig maradt munka nélkül, az Arab Emírségekbe hívta az Al-Jazira Club, Bölöni pedig remekült élt a lehetőséggel és megnyerte az Arab-félsziget csapatai számára kiírt Arab Bajnokok Ligáját.

2008-ban a Standard Liége-től kapott vezetőedzői megbízást. Új állomáshelyén két évet töltött, egy belga bajnoki címet és egy szuperkupát gyűjtött. Ezután rövid ideig ismét az Emirátusokban dolgozott, majd ismét Franciaországba tette át székhelyét, ahol viszont nem sikerült bent tartania a Lens-t az első osztályban, így elköszöntek tőle.

2011-ben kétéves szerződést írta alá a görög PAOK-hoz, ahol a 2011-12-es szezon Európa Liga menetelése különösen emlékezetes: a Shamrock Roverst, Rubin Kazanyt és a Tottenhamet megelőzve elsőként jutottak tovább a csoportból, a legjobb 32 között azonban az olasz Udinese megálljt parancsolt nekik.

2012-ben távozott Görögországból, azóta a katari Al-Khtornál tevékenykedik.

loti

Edzők

Guttmann Béla

1900-ban született Budapesten. Pályafutását az MTK-nál kezdte, a kék-fehérekkel két bajnoki címet nyert, majd a bécsi Hakoah Wienhez igazolt. A zsidó játékosokból álló alakulat volt az első olyan kontinentális európai csapat, le tudott győzni egy angol klubot, jelesül a West Hamet. A Hakoahval 1924-25-ben osztrák bajnoki címet is ünnepelhetett. A magyar válogatott mezt 4 alkalommal húzhatta magára, ezeken a fellépéseken 1 gólt szerzett. Tagja volt az 1924-es párizsi olimpián részt vevő keretnek, amely a nyolcaddöntőben 3-0-ra kikapott Egyiptomtól.

1926-ban a Hakoah Wien egyik tengerentúli túrája során az Egyesült Államokban maradt és 6 esztendőn át ott futballozott.

1933-ban kezdett edzősködni egykori klubjánál, a Hakoah-nál. Első komolyabb sikerét trénerként az Újpesttel érte el: 1938-39-ben magyar bajnok lett, majd 1939-ben a Közép-európai Kupát is megnyerte velük. Máig sem tudni pontosan, miként, de sikerült túlélnie a holokausztot. A II. világháború után a Vasast irányította, majd két évig Temesváron dolgozott, aztán 1947-ben visszatért Újpestre, ahol ismét bajnok lett. Ezt követően idősebb Purczeld Ferencet, Puskás édesapját követte a Kispesti AC edzői posztján. Itt összekülönbözött játékosával, a fiatal Puskással, afférjuknak az lett a vége, hogy mester vette a kalapját, és meg sem állt Padováig.

Megfordult Olaszország mellett Argentínában és Cipruson is, majd 1955-ben a Milan kispadjára ülhetett le, ahol akkor olyan sztárok erősítették a piros-feketéket, mint Nordahl, Liedholm, Schiaffino vagy éppen Cesare Maldini. Az eredmények is szépen jöttek, azonban hiába álltak első helyen, a háttérből történő furkálódásokkal végül eltávolították a szakembert a lombard klub szakmai stábjának éléről. Ezek után mindig belefoglaltatta a szerződésébe, hogy amennyiben csapata vezeti a tabellát, nem rúghatják ki.

A Milantól a Vicenzához szerződött, ahonnan egy évre rá továbbállt, az éppen Sao Paulóban túrázó Honvédhoz csatlakozott, s végül Brazíliában maradt, ahol a Sao Paulo FC-t irányította, meghonosítva ott is a 4-2-4-es formációt, melynek kialakításában Bukovi Márton és Sebes Gusztáv mellett ő is részt vett. 1958-ban visszatért Európába, ahol mindjárt nyert is egy portugál bajnokságot a Portóval, majd az idény végeztével a nagy ellenlábas Benficához távozott. Ő fedezte fel a mozambiki származású Eusebiót, aki nemcsak a Benfica, de az egész portugál labdarúgás egyik legkiemelkedőbb játékosa lett. 1961-ben az ő Benficája lett az első csapat, amely meg tudta törni a Real Madrid 1955 óta tartó hegemóniáját. A döntőben a Cziborral, Kocsissal, Kubalával felálló Barcelonát verték meg.

A következő idényben ismét bejutottak a BEK-fináléba, ahol a másik spanyol sztárcsapat, a Real Madrid várt rájuk. Puskás háromszor is betalált a luzitánok kapujába, akik azonban öt góllal válaszoltak, így zsinórban második BEK-trófeájukat ünnepelhették.

Guttmann a Benficával Portugálián belül is eredményes volt: a bajnokságot kétszer, a kupát egy alkalommal hódította el velük.

A Madrid elleni BEK-diadal után Guttmann elhagyta a lisszaboni csapatot, mivel a klub elnöke nem volt hajlandó plusz prémiumot fizetni a magyar edzőnek, mondván, az az összeg nem szerepel a szerződésében. A legenda szerint a nehéz természetű szakvezető válaszként megátkozta a klubot: egyes források szerint azt mondta, hogy 100 évig, mások szerint azt, hogy soha többé nem fog semmilyen európai kupát nyerni a Benfica.

Sokan talán könnyelműen legyintenek, badarságnak tartván az egész történetet, de rögzítsük a tényt: 1962 óta a Benfica 8 alkalommal jutott be valamelyik európai klubkupa döntőjébe (5 BEK/BL és 3 UEFA-Kupa/Európa Liga), de mindannyiszor elbukott a siker kapujában. Az 1990-es Milan elleni bécsi BEK-finálé előtt Eusébio még Guttmann sírjához is elzarándokolt, ami szintén az osztrák fővárosban található, ám hiába: az olaszok Rijkaard góljával 1-0-ra győztek.

A Benfica után még Uruguayban nyert egy bajnoki címet a Penarollal, ezt követően – bár több helyen dolgozott, így például a Benficához is visszatért egy rövid időre – komoly sikereket már sehol nem tudott elérni. 1973-ban vonult vissza az edzősködéstől.

slb-clube-belaguttmann-28fevereiro2014-h1

 

Schwartz Elek

Az akkor még az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozót Temesváron született szakember játékosként nem büszkélkedhetett különösebben veretes eredménysorral, habár évekig légióskodott Franciaországban és két alkalommal még Románia B válogatottjába is meghívót kapott.

Edzői pályafutását Franciaországban kezdte, majd Németországba tette át székhelyét, 1953 és 1955 között az SF Hamborn csapatánál dolgozott és följuttatta a duisburgi kiscsapatot az első ligába. Teljesítményére felfigyelt az akkori bajnok Rot-Weiss Essen, mivel azonban nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így két év után elköszöntek tőle. 1957-ben a holland szövetség kinevezte a válogatott élére, ahol hét évig tevékenykedhetett, működésével megalapozva a ma is ismert és a 70-es években rendkívül sikeressé vált holland futballfilozófiát és játékrendszert.

1964-ben a Benficához igazolt, ahol portugál bajnokságot nyert, illetve a BEK döntőjébe is bejutott a portugálokkal, ahol azonban jobbnak bizonyult náluk Helenio Herrera Luis Suárezzel, Facchettivel, Mazzolával felálló Intere. A negyeddöntőben a Real Madridot 6-3 összesítéssel búcsúztatták Schwartzék, (A madridi meccsen Puskás gól szerzett) a Győri Vasas ETO-t pedig kettős győzelemmel ejtették ki a legjobb négy között.

Rövid, de annál sikeresebb lisszaboni korszakát követően ismét Németország felé vette az irányt: az Eintracht Frankfurtnál bevezette a 4-2-4-es rendszert, 1966-67-ben egészen a VVK elődöntőjéig menetelt a csapattal.

Ezután kevésbé sikeres évek következtek számára: megfordult a Portónál, a Dodrechtnél, a Sparta Rotterdamnál, majd az 1860 Münchennél is, de sehol nem tudott igazán maradandót alkotni. Utolsó komolyabb sikerét a Racing Strasbourgnál aratta, ahol feljuttatta a gárdát a francia első ligába. Pályafutása utolsó idényében már csak az amatőr SR Hagenau kispadjára ült le. 1996-ban a holland szövetség meghívta az Amsterdam Arena avatóünnepségére.

2000-ben hunyt el a franciaországi Hagenauban.

EF 67-150

Puskás Ferenc

Visszavonulása után Spanyolországban kezdett edzőként dolgozni, majd Észak Amerikában folytatta. Európába visszatérvén az Alavésnél kapott állást, ahonnan a Panathinaikósz hívására Görögországba szerződött, ahol edzői pályafutása legsikeresebb 4 esztendejét töltötte. 1970-ben és 1972-ben bajnokságot nyert az athéni zöldekkel, majd 1971-ben BEK-döntőjébe vezette a nemzetközi mezőnyben szinte sehol sem jegyzett csapatot. A negyeddöntőben az Evertont, az elődöntőben pedig a belgrádi Crvena Zvezdát búcsúztatták idegenben lőtt góllal. A fináléban a Cruyffot, Neeskenst és Keizert is a soraiban tudó, Rinus Michels által irányított Ajax jelentette számukra a végállomást – a hollandok 2-0-ra győztek.

Puskás a görög kaland után Chilétől Szaúd-Arábiáig sok helyen tevékenykedett, kiugró eredményt azonban csak két helyen ért el: 1986-ban megnyerte a paraguayi bajnokságot a Sol de Américával, a South Melbourne Hellasszal pedig ausztrál bajnok és kupagyőztes lett.

1991-ben végleg hazaköltözött, 1993-ban négy meccs erejéig elvállalta a magyar válogatott irányítását is. 2000-től kezdődően egészségi állapota fokozatosan romlott, 2006-ban hunyt el.

index

Kovács István

Testvérénél, a Romániával háromszoros vb-résztvevő, emellett egy alkalommal a magyar válogatott mezét is magára öltő Miklósnál kevésbé volt tehetséges játékos, bár több romániai csapatban is megfordult, sőt, három évig a belga Olympique Charleroi-ban légióskodott, végül edzőként írta be magát a nemzetközi labdarúgás történelemkönyvébe, mégpedig vastag aranybetűkkel.

Szakvezetői pályája 1953-ban indult a kolozsvári Universtitateánál, majd öt éven át a román válogatott pályaedzőjeként tevékenykedett. Első hangosabb sikereit a Steaua trénereként aratta: a fővárosi piros-kékekkel egy román bajnokságot és három kupát nyert.

Ennek köszönhetően figyelt fel rá a kor egyik sztárcsapata, a Barcelonához távozó Rinus Michels helyére éppen új edzőt kereső Ajax Amsterdam. A hollandoknál a folytonosságot szem előtt tartva megtartotta tökéletesítette az elődje által kialakított totális futballt, habitusában viszont gyökeresen eltért a katonás szigoráról elhíresült, Tábornokként is emlegetett Michelsztől. Ezt remekül példázza az az anekdota, mely szerint az újonnan érkező mestert az egyik játékosa megkérdezte, hogy mi a véleménye hosszú frizurájáról – utalva ezzel arra, hogy Michels bizony levágatta futballistái loboncát – a magyar tréner azonban közölte, hidegen hagyja a labdarúgóinak hajviselete, nála csak a pályán nyújtott teljesítmény számít.

Az Ajaxnál mindjárt az első évében igazolta, jó döntés volt szerződtetni: triplázott a klubbal, azaz a bajnokság és a kupa mellé begyűjtötte a BEK-et is, mivel a duplázó Cruyff vezetésével 2-0-ra legyőzték az Internazionalét. Egyébként a jó eredmények és a szép játék ellenére 1972 áprilisában kis híján menesztették Kovácsot az Ajax vezetői, mivel a csapatorvos és a pályaedző bepanaszolta őt a főnökségnél, mondván, a magyar szakember nem tud fegyelmet tartani. A játékosok azonban Cruyff vezetésével kiálltak mesterük mellett, aki így folytathatta a munkát.

 Az idő és az eredmények a háromszoros aranylabdás zsenit igazolták, hiszen a triplával záruló 1971-72-es idényt követően 1972-ben behúzták az első ízben kiírt Európai Szuperkupát, melyért az 1971-72-es KEK győztes Glasgow Rangerst múlták felül, illetve megszerezték az Interkontinentális Kupát is az Independiente ellenében. Az 1972-73-as szezonban a kupában nem, a bajnokságban és BEK-ben viszont sikerült a címvédés az amszterdamiaknak – utóbbi sorozat fináléjában az olasz Juventust verte a holland brigád 1-0-ra.

Kovács 1973-ban elhagyta az Ajaxot – a legenda szerint Cruyffék búcsúzóul egy autót ajándékoztak az edzésre mindig biciklivel érkező főnöküknek – Franciaországba igazolt, ahol a szövetség szakmai igazgatója lett. A galloknál lerakta az utánpótlásképzés alapjait, és például az azóta már világhírű Clairefontaine-i edzőközpont is az ő javaslatára épült meg, ahonnan olyan klasszisok kerültek ki az évek során, mint William Gallas, Nicola Anelka, Mehdi Benatia vagy éppen Thierry Henry. A francia kispadon segítője, Michel Hidalgo követte, aki többek között Kovács munkájából is profitálva 1984-ben Európa-bajnokságot nyert a kékekkel.

1976-ban a román válogatott élére nevezték ki, melynek szövetségi kapitányi posztjáról 1981-ben mondott le, amikor egy Magyarország ellen 0-0-ra végződött meccs után azzal vádolták meg, hogy szándékosan nem nyerte meg a találkozót. Ezt követően két évig a Panathinaikószt vezette, ahol pályafutása utolsó trófeáját szerezte: az athéniakkal a Görög Kupa 1981-82-es kiírásában diadalmaskodott. Karrierjét az 1986-87-es szezonban az AS Monacónál zárta. Érdekesség, hogy a hercegségbelieknél egy fiatal tréner, bizonyos Arséne Wenger váltotta.

Kovács István 1995-ben hunyt el, sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben található.

covaci

Csernai Pál

A világjáró szakember pályafutása során nyolc országban dolgozott, a legnagyobb elismerést a Bayern Münchennél végzett munkájával sikerült kivívnia. 1952-ben kezdett focizni idehaza, a Csepeli Vasasban, kétszer még a magyar nemzeti csapat meggypiros dresszét is magára ölthette 1955-ben. Ugyanebben az évben a B-válogatottal Bécsbe utazva egyszerűen nem jött haza Ausztriából, amiért az MLSZ 10 hónapra eltiltatta az illetékes szervekkel.

Végül a Karlsruhéban folytathatta a futballt, ahonnan két szezon után Svájcba igazolt. Svájcból egy év elteltével visszatért Németországba, ahol 113 mérkőzésen erősítette a Stuttgarter Kickerst. Végül a svájci Blau-Weiss Zürichből vonult vissza 1966-ban.

Edzőként eleinte kisebb német kluboknál kapott lehetőséget, majd következett a belga élvonalbeli Royal Antwerp, ahol csak egy idényt töltött. Németországba visszatérve az Észak-Badeni Labdarúgó-szövetségnél trénerkedett.

1977-ben az Aranycsapat egykori hátvédje, az 1965 óta Németországban élő Lóránt Gyula hívta maga mellé pályaedzőnek az Eintracht Frankfurthoz. Amikor Lóránt idény közben a Bayernhez távozott, Csernai követte, ahol kezdetben szintén a segítője volt, majd amikor a legendás bekket menesztették, át is vette tőle a marsallbotot. Véget vetett az öltözőn belüli problémáknak, megszilárdította a csapategységet, aminek köszönhetően az addig csak vergődő müncheni gárda fokozatosan visszatalált a győztes útra.

A két sztárjátékos, Rummenigge és Breitner köré épített csapatával tökélyre fejlesztette a Bundesligában általa és Lóránt által meghonosított területvédekezést, melyet Németországban Csernai után Pal-Systemnek kereszteltek. Ennek eredménye 1980-ban és 81-ben bajnoki cím, 1982-ben pedig kupagyőzelem lett. A magyar mester a nemzetközi porondon is visszavezette az elitbe a bajorokat: 1980-ban az UEFA-Kupa elődöntőjében az Eintracht Frankfurt ejtette ki őket, egy évvel később a BEK ugyanezen szakaszában a Liverpool idegenben lőtt góllal jutott tovább ellenük. Rá egy esztendőre aztán már a BEK fináléjába is beverekedte magát a Csernai-legénység, a trófeát azonban végül Peter Withe góljának köszönhetően az Aston Villa nyerte.

Bár a klub vezetői marasztalták, Csernai 1983-ban úgy döntött, inkább máshol folytatná, így a görög PAOK Szalonikihez szerződött. A pályafutásából hátralévő bő egy évtizedben több különböző országban dolgozott, utolsó nagy sikerét a Benficával aratta, mellyel 1985-ben Portugál Kupát nyert.

Mindenképpen említésre méltó még észak-koreai kalandja: 1993-ban nevezték ki a Koreai NDK szövetségi kapitányának, és bár az 1994-es világbajnokságra nem sikerült kijuttatnia a kommunista ország válogatottját, egy emlékezetes mérkőzést azért velük is sikerült produkálnia. A vb-re készülő házigazda ellen, Washingtonban játszottak felkészülési találkozót, ahol óriási meglepetésre 2-1-re legyőzték az őket lenéző amerikaiakat.

Karrierjének utolsó állomáshelye az EMDSZ Sopron volt, ahonnan 1995-ben vonult vissza. Két évvel később, 1997-ben végleg hazaköltözött, 2013-ban bekövetkezett haláláig Budapesten élt. Megjelenése mindig elegáns volt, rendszeresen selyemsálat viselt, ami az évek során a védjegyévé vált.

csernai-1378122496

Jenei Imre

Szülővárosában, Aradon kezdte a labdarúgást, ahonnan 1957-ben igazolt a Steauához. A fővárosiaknál 12 évet húzott le, ezalatt három román bajnoki címet és két kupát nyert. Pályafutása végén két idény erejéig légióskodott a török Kayserispor csapatánál. Románia színeiben 12 válogatott meccsen lépett pályára, tagja volt az 1964-es olimpián 5. helyen végzett alakulatnak.

1972-ben visszatért a Steauához, ahol immár segédedzőként számítottak rá, majd 1975-ben vezetőedzővé nevezték ki. Kisebb megszakításokkal összesen hat hosszabb-rövidebb időszakot töltött a klubnál, mellyel ötször végzett a román pontvadászat élén három kupadiadal mellett. Legfényesebb sikere azonban egyértelműen az 1985-86-os szezon BEK-trófeája, melyet egy drámai büntetőpárbajt követően sikerült megszerezniük a Barcelona ellen. Románián kívül klubszinten a Videotonnál és a görög Panioniosznál dolgozott, említésre méltó eredményt azonban egyik állomáshelyén sem ért el.

1992-ben Magyarország szövetségi kapitányává nevezték ki. Összesen 14 találkozón irányította a válogatottat, mellyel 1993-ban megnyerte Japánban a Kirin Kupa elnevezésű barátságos tornát, ám mivel a vb-selejtezőkön gyengén muzsikált a csapat, így 1993 tavaszán felmentették tisztségéből. Utoljára a román nemzeti tizenegynél vállalt munkát, mellyel a 2000-es EB-n a negyeddöntőig jutott.

images

Játékvezetők

Palotai Károly

Labdarúgó-pályafutása önmagában is megsüvegelendő, a játékvezetők mezőnyét nézve viszont egyenesen páratlan. Klubszinten a Győri Vasas ETO színeiben egyszeres magyar bajnok és a Magyar Népköztársasági Kupa háromszoros győztese. Az A-válogatottba ugyan sosem kapott meghívott, az 1964-es tokiói olimpián aranyérmes csapatnak viszont tagja és kapitánya volt. Ezen kívül a Győrrel 1964-65-ben elődöntőt játszhatott a BEK-ben, ahol a portugál Benfica elleni párharc jelentette számukra a végállomást.

Játékvezetőként 1970-ben mutatkozott be az NB1-ben, pályafutása során összesen 215 magyar találkozón fújta a sípot. Az 1970-es évtől kezdve FIFA-kerettag is. Első világbajnoksága az 1974-es nyugatnémet rendezésű torna volt, ahol a Hollandia-Uruguay összecsapást dirigálta. Még további két vb-n bíráskodott (1978-ban kettő, négy évvel később egy mérkőzés jutott neki. Európa-bajnokságon egy ízben vett részt, az 1980-as seregszemlén az Olaszország-Spanyolország csoportmeccs levezénylését bízták rá.

Két olimpiára is delegálta őt a FIFA, 1972-ben Münchenben, majd 1976-ban Montrealban is egy ütközetet vezetett.

Öt európai klubtorna döntőjében bíráskodhatott: 1975-ben az UEFA-Kupa döntőjének első találkozóján fújt, ahol a Borusssia Mönchengladbach és a Twente feszült egymásnak, majd egy esztendővel később már a BEK döntőjén számítottak rá vezetőbíróként, ahol a Bayern München mérte össze erejét a Saint-Étienne-nel. Az 1978-as Anderlecht-Liverpool Európai Szuperkupa-párharc odavágóját is ő dirigálta, csakúgy, mint az 1979-es FC Barcelona-Fortuna Düsseldorf KEK-finálét. Utolsó nemzetközi kupadöntője az 1981-es Liverpool-Real Madrid BEK-döntő volt. Az aktív játékvezetést 1983-ban fejezte be, azóta sportvezetőként és ellenőrként dolgozott az UEFA, a FIFA és az MLSZ kötelékében.

F__IK19831119178-e1399893183604-1024x701

Puhl Sándor

A játékvezetői vizsgát 1970-ben tette le, 1984-ben debütálhatott az NB1-ben. Összesen 225 hazai meccset vezetett, ezzel az örökranglistán második helyezett Bede Ferenc mögött.

Első nagy nemzetközi tornája az 1991-es ifjúsági vb volt, ahol egy csoportmeccs mellett az egyik elődöntőn fújhatott.

1992-ben következett első felnőtt világversenye, a svédországi Európa-bajnokság, ahol a Franciország-Anglia ütközetet dirigálta.

Két év múlva, 1994-ben világbajnokságon szerepelhetett, az Egyesült Államokban négy találkozó jutott neki és bár a spanyol-olasz elődöntőn nem vette észre Tassotti könyöklését, melynek következtében Luis Enrique orrát eltörte a talján védő, a döntéshozók a finálé vezetését is a magyar sporira bízták. Ezzel ő lett az első és mindmáig egyetlen magyar játékvezető, aki világbajnoki döntőn bíráskodhatott.

Válogatott szinten az utolsó nagy versenye az 1996-os EB volt, ahol két összecsapást kapott, a csoportkörben a portugál-török, az elődöntőben a német-angol csatát fújta.

1993-ban vezette első európai kupadöntőjét az UEFA-Kupában, ahol a Borussia Dortmund találkozott a Juventusszal. Négy év múlva szintén ő sípolt az immár Bajnokok Ligájának nevezett sorozat fináléjában, ahol megismétlődött ez a párosítás. 1994 és 1997 között az IIFHS zsinórban négy alkalommal választotta a világ legjobb játékvezetőjévé. Ennél többször, hat ízben csak az olasz Pierluigi Collina érdemelte ki ezt az elismerést.

Budapest, 1995. április 3. Puhl Sándor játékvezetõ a Ferencváros-UTE NB I-es labdarúgó mérkõzésen a Megyeri úti Stadionban (3:1). MTI Fotó: Németh Ferenc
Budapest, 1995. április 3.
Puhl Sándor játékvezetõ a Ferencváros-UTE NB I-es labdarúgó mérkõzésen a Megyeri úti Stadionban (3:1).
MTI Fotó: Németh Ferenc

Kassai Viktor

A közelmúlt és a jelen legelismertebb magyar bírója, 1999 óta vezet az NB1-ben. 2013-ban egyike lett annak a 12 sípmesternek, aki Magyarországon elsőként professzionális játékvezetői szerződést kapott. Nemzetközi karrierje 2003-ban indult. Két U20-as és egy U17-es világbajnokságon, illetve egy U19-es EB-n szerepelt. Első felnőtt világversenye a 2008-as pekingi olimpia volt, ahol egy csoporttalálkozót, illetve első magyarként a Nigéria-Argentína döntőt fújta ő.

A 2010-es dél-afrikai seregszemle volt az első felnőtt vb-je, ahol két csoportmeccs mellett a Ghána-USA nyolcaddöntő, valamint a Spanyolország-Németország elődöntő jutott neki.

  1. május 28-án ő dirigálhatta a Barcelona-Manchester United Bajnokok Ligája-finálét, melynek időpontjában 35 éves volt, ezzel minden ő lett idők legfiatalabb olyan bírója, aki BL-döntőt vezethetett.

A 2012-es Európa-Bajnokságon a döntő levezénylésére is esélyes sípmesterek között tartották számon előzetesen, azonban végül két csoportmérkőzés után csomagolnia kellett, mivel az angol-ukrán összecsapáson Vad II István jelzésére hagyatkozva nem adta meg Marko Devlic találatát. A hibás ítélet miatt azon a világbajnokságon már nem vezethetett több meccset.

A 2014-es brazíliai tornára utazó FIFA-keretbe nem került be.

index

Gombos Krisztián

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s