Médiakarrier – Martí Zoltán jegyzete

A magyar futballszurkolónak talán már nevetni sincs ereje Dzsudzsák Balázs médiakabaréján: a magyar válogatott csapatkapitányáról naponta jelennek meg hírek, hogy épp melyik klub látná örömmel, melyik vezetőedző álmodik róla, melyik tulajdonos vacsorázott vele, melyik jövendőbeli csapattárs emelte szavaival az Akropolisz tetejére.

Dzsudzsák Balázs példáját sajnos egyszer még tanítani fogják a fiatal labdarúgóknak, mint negatív esetet. Ez a srác elérte 25 éves korára, hogy Európában magasan jegyzett klub legértékesebb játékosa és közönségének toronymagas kedvence legyen, s valóban a kontinens topklubjainak listáján szerepelt, roppant előkelő helyeken. Négy évvel később viszont már ott tartunk, hogy az orosz sztyeppek lakatlan vidékén focizgat irgalmatlan pénzért, távol a csúcsfutball országaitól, s távol élete formájától. Keresi önmagát és keresi azt a formáját, amelynek köszönhetően néhány éve még két ország hatalmas kedvence volt.  Legendává válás helyett maradt neki a médiakarrier.

Ez a pályafutás a kapzsiság pöcegödrébe került, s talán már Balázs is tudja: nincs az a vastag pénztárca, amely helyettesíteni tudná ezt a be nem váltott röppályát. Régen a klubok versenyeztek érte, most a menedzserek próbálják okos trükkökkel elérni, hogy legalább pletykaszinten beszéljenek lehetséges átigazolásairól. Ha nem a pénz szimata után szaladó menedzserek önző döntéseit követi, akkor most hétről-hétre klasszis teljesítményéről olvashatnánk, nem pedig az állítólagos érdeklődőkről. Ki emlékszik már az Anzsi Mahacskala csapatára, s ki fog emlékezni a rideg Moszkvában lejátszott mérkőzésekre, több ezer kilométerre onnan, ahol a helye lett volna.

Szomorú, de nekünk magyaroknak csak ennyi jutott ha a legértékesebb honi futballistánkról értekezünk: amíg a horvátok zsinórban 3 idényben adtak BL-győztes játékost, amíg a szlovákok legjobbja a Serie A egyik húzócsapatának a kulcsembere, amíg a szerb fiatalok ha szerencsével is de a világ tetejéről nézhetnek a világfutballra, nekünk marad a pletyka.

Bízzunk benne, hogy legalább egy pozitívuma lesz Dzsudzsák kálváriájának: a következő nemzedék Dzsudzsákjai egy életre megtanulják, hogy a pénznél sokkal többet ér az elismerés, s hogy a rubel mindent ad, csak őszinte örömöt nem. Addig marad nekünk a szomorú jelen, hogy mindennap olvassuk a kamuhíreket a címoldalakon. De mi igazából már tudjuk, hogy ez nem más, mint egy mérhetetlenül elrontott karrier haláltusája.

 Martí Zoltán

dzsudzsak_balazs(3)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s