Méltatlan bosszú

Az a jó a Magyar Labdarúgó Szövetségben, hogy mindig tud meglepetést szerezni az embernek. Hiába gondolnánk, hogy ennél nincs lejjebb (Kádár Tamás teljesen jogtalan eltiltása, a szurkolók indokolatlan büntetése), mindig valahogy sikerül bebizonyítaniuk, hogy van. Hiába írnánk szívesebben az átadott pályákról, a Bozsik-programról vagy más pozitívumokról, az MLSZ mintha tudatosan szeretné lejáratni magát mindenki előtt. Jelentem remekül csinálják.

Most például a fellebbviteli bizottság tagjait oszlatták fel, mert ők saját belátásuk szerint, igazságérzetük alapján döntöttek Tomiszlav Szivics büntetésének felfüggesztéséről. Úgy tűnik, hogy nem sikerült saját embereket berakniuk, akik úgy táncolnak, ahogy fentről fütyörésznek, ezért inkább az egészet feloszlatják. Mert a kicsinyes adok-kapok helyett, reális döntést hoztak és felfüggesztették a teljesen abszurd és nevetséges MLSZ-döntést. Mondhatnánk úgyis, hogy belepiszkítottak az okosan felépített MLSZ-tervekbe: ahol közönség ott legyen szívatás is…

S persze gondolom hamarosan érkezik majd a „megnyugtató magyarázat”: a bizottsági tagok közös megegyezéssel távoznak, „belefáradtak munkájukba”, vagy valami hasonló orbitális parasztvakítás. Mikor jön már el az a felemelő pillanat, amikor őszintén, igazságosan és normálisan oldják meg az amúgy is röhejes futballunk ügyeit? Csodálkozunk, hogy sehol nem tart a futballunk, s a bársonyszékben ülő balgák azt hiszik, hogy azért mert nem tudunk tolódni. A fenéket, azért! Pont azért, mert olyanok adják át a kilincset egymásnak a magyar labdarúgás vezetői között, akiket sokkal jobban érdekel az Önös érdek, a pénztárca vastagsága, mint az, hogy mi lesz a mi futballunkkal.

Azzal példálóznak ők, hogy milyen a magyar játékos mentalitása. Ugyanolyan katasztrofális, mint a vezetőiké! Alázat nélkül, hit nélkül, igazságosság nélkül soha nem fogunk tudni felfelé elindulni! Hiába van temérdek pénz, ha nincs becsületesség!

Ezúton emelem meg a kalapom a fellebbviteli bizottság tagjai előtt. Mert ez az állásuk már nincs meg, de a gerincük az igen. S ez mindennél fontosabb…

Martí Zoltán

facebook.com/martizoli

Hozzászólás