Az e heti műsorunkat egyfajta télzáró adásnak szánjuk, és ennek fényében a sí sporttal foglalkozunk, ahol ebben az idényben is születtek kiváló eredmények. Vendégünk tavaly Szocsiban már végrehajtott egy sporttörténelmi sikert, idén szintén megmutatta, hogy van keresnivalója a világ legjobbjai között, hiszen világkupa futamon felállt a dobogó harmadik fokára. Miklós Edittel beszélgettünk, akinek nem titkolt célja az olimpiai arany.
Jelenleg Ausztriában tartózkodsz, mi célból?
Két verseny közt állunk, készülünk, edzünk, de a pihenésre is van egy kis idő. Garmischban voltunk legutóbb, most fog következni az utolsó világkupa verseny, a finálé, Meribelben.
Milyen versenyszámban láthatunk majd?
Sajnos csak lesiklásban sikerült kvalifikálnom magam, de tavalyhoz képest ez így is előrelépés. Hiszen akkor csak 26. voltam, és az első 25 jut be a fináléba, viszont idén a 20. helyen sikerült bejutnom erre a világkupa versenyre. Szóval ebből a szempontból ennek örülök, de sajnos a Super-G versenyeim nem sikerültek olyan jól, így amiatt kicsit bánkódom, de azért így is előre léptem.
Milyen formában érzed magad, mit vársz a versenytől, milyen eredménnyel lennél elégedett?
Úgy érzem, egyre jobb formában vagyok. Garmischban is volt egy jó futamom, de sajnos csak a pálya háromnegyedéig, ott kiestem, viszont addig negyedik időm volt. A célom mindenképp az első hat közé jutás, és ha sikerülne egy többé-kevésbé hibamentes menetet csúsznom, akkor ez mindenképp összejöhet.
Egy elesés, kicsúszás mennyiben változtatja meg az adott hétvége teljesítményét, vagy mennyiben van hatással a következő futamokra?
Valamikor pozitívan, valamikor negatívan hathat ki. Nekem szerintem most pozitívan hatott, mert a kicsúszást követő napon az első harminc közé tudtam kerülni Super-G-ben, ami idén nem sokszor sikerült. Úgy gondolom, hogy Meribelbe is csak pozitívumot fogok magammal vinni, mivel éreztem, hogy a pálya háromnegyedéig nagyon jól síztem, és ezt a pozitívumot, ezt az érzést akarom átvinni a következő állomásra.
Tehát mindenképp próbálsz erőt meríteni belőle.
Teljes mértékben. Akkor jöhet szóba egy esetleges visszaesés, ha nagyot estem volna, de mivel csak egy kicsúszás volt és nem történt nagyobb baj, nem fáj semmim, úgy gondolom, hogy rám ez pozitív hatással van.
Szerencsére nem volt nagyobb probléma, így erőteljesen lehet készülni a következő versenyre. Ebben a szezonban még hány versenyed lesz összesen?
Ugye lesz az előbb említett világkupa verseny, majd azt követően pontszerző versenyekre fogunk utazni. Ezek FIS-versenyek, itt próbálom levinni minél alacsonyabbra a FIS-pontjaimat. Hogyha nem lennék benne a világkupa futamokon az első harmincban, akkor a pontok alapján fognak besorolni. Minél kevesebb pontom van, annál közelebb tudok kerülni a harminchoz. Idén még nem tudjuk pontosan, hogy hány versenyünk lesz, de az biztos, hogy március végéig ez lesz a programunk.
Egy kicsit térjünk vissza a közelmúltba, hiszen nagyjából egy éve történt az a bravúr, hogy a szocsi olimpián a kiváló 7. helyen értél célba, hogy emlékszel vissza erre az eseményre?
Már a nap elején éreztem, hogy akár sikerülhet is egy jó eredményt elérni, jó formában voltam, jó volt a közérzetem. Mostanra már felfogtam, elfogadtam a hetedik helyemet, most viszont új célokra törekszem, viszont nagyon jó érzés visszagondolni arra az eredményre, büszke vagyok a teljesítményemre.
Abból az érzésből, amit éreztél az olimpiai futamod előtt, mind a mai napig tudsz erőt meríteni?
Igen-igen, próbálom ugyan azt érzést felidézni reggelenként a futamok előtt, és ha ez sikerül, akkor azért össze szokott jönni egy jobb csúszás.
Az olimpiai siker következtében megváltozott valamelyest az életed?
A magánéletem nem változott meg, viszont egyre több szponzorom lett, a Magyar Sí Szövetség is egyre több támogatást kapott. A támogatások miatt pedig igyekszünk minél profibban felkészülni, és talán ennek köszönhető a világkupa harmadik helyezésem is.
Hogy érzed, az elmúlt egy évben az olimpiától számítva mennyit fejlődtél? Meghatározó év volt ez?
Folyamatosan fejlődök, de igen elég meghatározó év volt ez számomra, mind a tavalyi, mind az idei idény. Az egész csapat arra törekszik, hogy új dolgokat tudjunk megvalósítani és ennek köszönhetően folyamatos fejlődésben vagyok.
Nem olyan régen pedig egy másik sporttörténelmi sikert hajtottál végre, azaz a St. Moritz-i világkupán bronzérmet szereztél. Hogy emlékszel vissza arra a hétvégére?
Ugyanúgy, ahogy az olimpián is, nagyon jó volt a közérzetem, jól éreztem magam a verseny előtt, éreztem a boogie-t a lábamban. A sorsolásnál is szerencsém volt, mert másodikként indulhattam és ekkor a pálya minősége sem volt rossz állapotban. Amit tudtam kihoztam magamból, de mikor leértem, először nem gondoltam, hogy ennyire jó időt futottam. Mikor már tíz-húsz versenyző is lecsúszott és még mindig a dobogón álltam, akkor kezdtem elhinni, hogy sikerülhet. A pódiumon állni pedig egy fantasztikus érzés volt, egy álmom vált valóra.
Melyik számodra az értékesebb, az olimpiai 7. vagy a világkupa 3. hely?
Mind a kettő nagyon értékes a számomra. Az olimpiát rengetegen figyelték, és ebből a szempontból nagyon jó volt a kiemelkedő eredmény, mert ismertségre tettem szert. A világkupa harmadik helyet pedig inkább a sportteljesítmény miatt tartom nagyon értékesnek, de nem tudok különbséget tenni, mindkettő nagyon fontos számomra.
Mi a legnagyobb célod, amit úgy gondolsz, képes lehetsz elérni?
A célom az olimpiai aranyérem. A következő világbajnokságot pedig St. Moritzban fogják rendezni 2017-ben, amihez nagy reményeket fűzök, célom, hogy felálljak ott is a dobogóra. De természetesen fontosnak tartom, hogy a világkupákon folyamatosan jól szerepeljek, a legjobb 15 között szeretnék lenni, és minél több dobogós helyezést elérni.
Vető Dániel
Magyar Lelátó Sportmagazin 